playliszt

Március 30-án igazi szalonhangulat uralkodott a Zeneakadémia nagytermében. A hasonló méretű koncerttermek gyakran dolgoznak a kamarazenével járó meghitt érzet ellen, de Elena Bashkirova és zenésztársai mind színpadi jelenlétükkel, mind játékstílusukkal visszaidézték a házi muzsikálás letűnt polgári világát. Az ügyetlen meghajlások, a kint felejtett kotta, a távozó vendég útját kiváró tételkezdés olyan hangulatot kölcsönöztek az estnek, mely sokkal inkább jellemző az örömzenélésre - örömzene-hallgatásra, mint a sznob koncertéletre.

Elena Bashkirova

A hangverseny műsora üdítően változatos volt: Haydntól Schuberten át egészen Elliot Carterig terjedt. A kamarapartnerek a hegedű-cselló-fuvola-klarinét majd’ minden lehetséges párosítását bemutatták. Mint megannyi hangverseny, ez is kapott húzónevet: a zongorista Elena Bashkirováét. Ám a művésznőnek nem csak a neve „húzta” a koncertet… Biztos oszlopa, megingathatatlan tartópillére volt az estnek; olyan megbízható pont, melyre minden fellépő támaszkodhatott. Elegáns kiállása, tévedhetetlen ujjai és végtelen szerénysége méltóságot sugárzott, és nyugalommal árasztotta el sokunk lelkét. Sosem akart felülkerekedni társain, csupán a szükséges stabil alapot biztosította számukra, anyai szárnyai beborították a színpadot, s aki alájuk kuporodott, védelmet talált. Zenei védelmet. Kamarapartnerek jöttek-mentek, és Bashkirova mindenkivel játszott. A pályája elején járó csellista, Andreas Brantelid ugyanolyan minőségű hátteret kapott, mint a tapasztaltabb Mihaela Martin (hegedű). Elmosódtak tehát a különbségek, és létrejött az az általánosan magas színvonal, melyből olykor, egy-egy csodálatos pillanat erejéig, még magasabbra jutottunk. Ezekből a pillanatokból szemezgetünk most…

Beethoven op. 11-es és Schubert D 898-as B-dúr triójának második tétele egyaránt gordonkával indul. De még hogy… A Haydn-trióban – melyben senki sem találta igazán a helyét – még bolondozó Brantelid átszellemült arccal, hihetetlen érzékeny vonókezeléssel kezdte el mindkét lassútételt. Minden egyes hang melodikusan és dinamikusan szólt, s megadta a tétel méltó hangulatát.

Mihaela Martin

Emlékezetes pillanatot teremtett a klarinét-hegedű páros is (Shirley Brill és Mihaela Martin) Bartók Kontrasztok című művének Pihenőjében. A klarinét mély, tartott hangjai felett megszólaló hegedű a hangszínek különös (és különösen szép) együttállását hozta létre. Egybeolvadt fúvós és vonós hangzás; a két hangszer elválaszthatatlan egységet alkotott.

Eleinte nehezen befogadható modern zenét hallottunk, majd komikus színpadiasságot láttunk, végül szórakoztató párbeszédnek lehettünk szem- és fültanúi CarterEsprit rudecímű darabjában. A párbeszéd a fuvola (Guy Eshed) és a klarinét közt folyt, s az egymásra történő audio-licitálás, a folytonos versengés indokolta a két játékos ugrándozássá fajult mozgását, mely végül meghozta a sikert a produkció számára.

Elena Bashkirova

Természetesen Elena Bashkirova játékában is akadt gyönyörködnivaló. Lenyűgözően laza csuklójával, virtuóz ujjaival és a felesleges teatralitást mellőző mozdulataival gyöngyözően egyenletes, kristálytiszta hangokat varázsolt elő hangszeréből. Különösen hatásosan szóltak a játszi könnyedséggel kirázott oktávok; játékát az egész koncerten ez a könnyedség és nyugodtság jellemezte.

Mona Dániel