playliszt

Még nincs húszéves, és máris az ország egyik legkiválóbb zenekarának koncertmestere. Miranda Liu nemrég nyerte meg a Concerto Budapest próbajátékát, akikkel máris több nagy koncertanyagon dolgozik együtt. A hegedűművésznővel koncertmesteri tapasztalatairól és elvárásairól, Bartók zenéjéről és Magyarországhoz fűződő kapcsolatáról is beszélgettünk.

Belinszky Anna: Nemrég a Concerto Budapest koncertmesterének neveztek ki. Hogyan jellemeznéd a zenekarral való kapcsolatodat? Mesélnél néhány szót a kinevezésről?

Miranda Liu: Nagy megtiszteltetés számomra, hogy egy sikeres próbajáték után a Concerto Budapest kinevezett koncertmesterének. Régi álmom volt, hogy egy világhírű zenekart vezethessek koncertmesterként, így nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy a Concerto Budapest pályázatot írt ki erre a pozícióra. Keller Andrást, aki az egyik mentorom volt az egyetemen, régóta ismerem és tisztelem, így egy pillanatig sem gondolkoztam, hogy jelentkezzem-e a próbajátékra. Nem volt könnyű feladat a felkészülés, három hét alatt hatalmas kötelező anyagot kellett megtanulnom, a meghallgatáson közel három órát játszottam. A próbajátékot követően azonban már nem kellett sokat várnom – alig telt el tíz perc, és meg is kaptam az állást. Azt mondták, egyöntetű döntést hoztak. Korábban gyakran jártam a zenekar koncertjeire, és nézőként is mindig nagyon élveztem a játékukat. Hálás vagyok, hogy Keller Andrással és ilyen nagy kaliberű zenészekkel játszhatok együtt, és biztos vagyok benne, hogy rengeteg izgalmas közös zenei élmény vár ránk a zenekarral.

BA: Az elmúlt években számos koncerten vezetted koncertmesterként a Zeneakadémia zenekarát. Tapasztalataid alapján, melyek azok a legfontosabb tulajdonságok, amelyekkel egy koncertmesternek rendelkeznie kell?

ML: Úgy gondolom, hogy egy jó koncertmester tapasztalt szólista és profi kamarazenész is egyben, hiszen a feladata nagyon hasonló egy vonósnégyes primáriusának feladatához. A felkészülés és az egymással való zenei kommunikáció egy nagy zenekarban éppúgy zajlik, mint egy kisebb együttesben. A zenekar tagjainak ismerniük kell a különféle stílusokat, és alkalmazkodniuk kell a karmesterhez. A koncertmesternek pedig jó intuícióval kell rendelkeznie, és közvetítenie kell a karmester és a zenészek között. Mindehhez elengedhetetlen a biztos és szilárd technika, hiszen egy zenekar hatalmas műsorokat játszik, és néha csak az utolsó pillanat áll rendelkezésre a felkészüléshez. Legegyszerűbben talán úgy tudnám megfogalmazni a koncertmester feladatát, hogy ő az, aki a karmester ötleteit és elképzeléseit konkrét zenei hangokká tolmácsolja.

BA: A koncertnaptáradat böngészve úgy láttam, az elkövetkező hónapokban többször játszol majd Bartókot. Milyen kapcsolatban vagy Bartók zenéjével?

ML: Bartók az egyik kedvenc zeneszerzőm, a 2. hegedűversenyét például számos alkalommal játszottam, és sokat foglalkozom a kamarazenejével is. Rengeteg szín van a darabjaiban, különösen élvezem bennük a magyaros és virtuóz részeket. Most úgy tűnik, hogy a Concerto Budapest hangversenyein is sokszor szerepel az ő zenéje, rögtön az első pár hetemen három nagy darabot játszunk tőle: a Concertót, a A kékszakállú herceg várát és a 3. zongoraversenyt. A zenekar szeptember végén „Bartók for Europe” címmel új, saját szervezésű fesztiválján lép fel Münchenben.

BA: Egy különleges, 1676-os Amati-hegedűn játszol. Hogyan inspirál a játékban egy ilyen hangszer?

ML: Szerencsés vagyok, hogy 2012 óta egy ilyen csodálatos hangszeren játszhatok. Mellette szívesen játszom egy amerikai kortárs hegedűn is, melyet Sam Zygmuntowicz készített. Ezek a hangszerek segítenek abban, hogy a különféle stílusokhoz alkalmazkodva minél színesebben játszhassak, és mindig megtaláljam az adott műhöz illő egyedi hangot a hangszeren.

BA: Koncertező művészként a világ számos országában szereztél értékes tapasztalatokat. Miért döntöttél úgy néhány éve, hogy Budapestre jössz tanulni, és mi az, ami miatt azóta is kitartasz Magyarország mellett?

ML: Korábban a salzburgi Mozarteumban tanultam hat éven keresztül. 2011-ben Ausztriában egy nyári mesterkurzuson ismerkedtem meg jelenlegi tanárommal, Perényi Eszterrel, akivel nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Miatta döntöttem úgy 2013-ban, hogy a Zeneakadémiára jövök tanulni. Azóta pedig nemcsak Hubay Jenő hegedűiskolájába szerettem bele, de a magyar nyelvbe és kultúrába is. A Zeneakadémián kiemelkedő tanároktól – köztük a már említett Keller András és Perényi Eszter mellett Perényi Miklóstól – tanulhattam, illetve tanulhatok, és az intézmény inspiráló környezete is nagyon jó hatással van rám. Nagyon szeretek magyar közönségnek játszani magyar koncerttermekben, és Budapest számomra egy olyan város, amely pezsgő életével értékes lehetőségeket nyújt a fiatal művészeknek.

BA: Mennyi időt töltesz egy nap hegedüléssel, és mennyi időt bírnál ki a hangszer nélkül?

ML: Szinte az egész napot hegedüléssel töltöm: gyakorlok, próbálok vagy épp koncerten játszom. Évek óta minden héten elkészülök egy új szóló, kamarazenei, vagy zenekari műsorral. A zenélés minden percét élvezem, soha nem érzem munkának. Inkább örülök, hogy egész nap játszhatok!

BA: A rendszeres gyakorlás mellett vannak-e más módszereid, amelyek akár fizikailag, akár lelkileg segítenek egy koncertre való felkészülésben?

ML: Nincsenek különleges vagy titkos módszereim. Fontosnak tartom, hogy éljem az életem: az idegennyelv tudásom (a magyar mellett oroszul is tanulok és németül is beszélek), az utazásaim, a barátságaim, a hobbijaim és a személyes tulajdonságaim mind megjelennek a színpadon, mikor zenélek. Minden koncerten a teljes személyiségemmel játszom, és abban hiszek, hogy csak azt tudjuk átadni a közönségnek, amit magunk is megtapasztalunk.