playliszt

Május 27-én egy Ligeti- és egy Richard Strauss-művel, valamint egy ősbemutatóval várja vendégeit a Concerto Budapest. A pénteken első ízben bemutatásra kerülő klarinét-trombita kettősverseny szerzőjét, Zarándy Ákost kérdeztem darabjáról, illetve a zenekarhoz, a karmesterhez és a szólistákhoz fűződő viszonyáról.

Mona Dániel: Pénteken lesz Concerto Classico for Clarinet, Trumpet and Orchestra című kompozíciód ősbemutatója a Concerto Budapest tolmácsolásában. Az ő felkérésükre írtad a művet? Mesélnél a darab keletkezéséről?

Zarándy Ákos: Igen, a Concerto Budapest kért fel a mű megírására. Az alapötlet Klenyán Csabáé, akivel 2007 óta dolgozom együtt. A Concerto Budapest 2011-ben játszotta először egy darabomat. Én épp Mexikóban voltam, mikor beválasztották a darabomat az UMZF döntőjébe. Keller András vezényelt, innen volt kapcsolatom a zenekarral. Klenyán Csaba mutatta be nekem 2014 nyarán a Concerto első trombitását, Devecsai Gábort. Volt ekkor egy sorozat, amelynek Concerto Heavy Metal volt a neve. Klenyán beajánlott engem, hogy írjak egy heavy metal számot rezesekre és dobszerelésre, emellett megkérték, hogy mivel szeretnének valamit együtt játszani, írjak számukra egy klarinét-trombita kettősversenyt. Nagyon szívesen vállaltam mindkettőt.

Nyáron megírtam a heavy metal számot, illetve a most bemutatásra kerülő versenymű második tételét. Ez lassú tételnek készült, és különálló címet is adtam neki: Spürst du mein Herz? Ezt a szövegrészletet Eötvös Péter Paradise Reloaded (Lilith) című operájából kölcsönöztem, amelyben van egy jelenet, ahol egy szívdobbanást egy burma gongütés szimbolizál. Erre rímel a tétel, amelybe a trombita helyett szárnykürtöt raktam. Ezt a különálló darabként is működő tételt a BMC-ben mutatták be 2014 novemberében. A koncertnek – ahol különböző klasszikus, kortárs és könnyűzenei, trombitával kapcsolatos kompozíciókat adott elő a vendégművészekkel kiegészülő Concerto Budapest – nagy sikere volt. Keller András, akinek tetszett a darabom, azt mondta, nagyon várja a többi tételt, és hogy a következő évadban (ami ez az évad) elő is adnák valamelyik bérleti hangversenyükön. Januárra pedig már az is körvonalazódott, hogy a koncert a BMC-ben lesz májusban, és hogy Rácz Zoltán fog vezényelni. Ez utóbbinak kifejezetten örültem, mert más Concertós hangversenyeket is láttam, amelyen ő dirigált. Vezényelte például a Zsoltárszimfóniát, amit hallottam már élőben többször is, de szerintem ilyen jól még soha. Szóval minden a legnagyobb rendben halad, jó koncert lesz.

MD: Mit kell tudnunk a darabodról?

ZÁ: A mű a klasszikus versenyművek hagyományain alapszik, összefoglalja, de kicsit újra is értelmezni azokat. Sok különleges, szimfonikus zenekarban nem megszokott hangszert használtam. Mint a legtöbb versenymű, ez is háromtételes. Az első formailag Bartók Concertójára utal, és itt a legvirtuózabb a két szólista anyaga. A középső tételről már beszéltünk, talán még annyit, hogy kétféle hangrendszer van jelen benne párhuzamosan. A zárótétel pedig egyetlen E-hang köré rendeződik, ennek a hangnak a fejlődéséről és megsemmisüléséről szól.

MD: Azért nem minden fiatal zeneszerzőnek adatik meg, hogy egy zenekar több művét is műsorra tűzze…

ZÁ: Igen, óriási megtiszteltetés, hogy a Concerto Budapest, ahhoz képest, hogy fiatal szerző vagyok, már a negyedik koncerten játssza valamelyik darabomat. A 2011-es UMZF döntőjében a Nightmare Symphony, 2014-ben a Spürst du mein Herz? és a heavy metal szám hangzott el, utóbbi 2015-ben még egyszer. Nagyon örülök, hogy ilyen lehetőségben van részem, mert, ahogy mondtad, ez nem adatik meg minden fiatal koponistának, főleg, hogy kétszer is előadják egy művét.

MD: Ott voltál a próbákon? Ha igen, mik a tapasztalataid? Adtál tanácsot a zenészeknek?

ZÁ: Igen, természetesen ott voltam, és az a tapasztalatom, hogy Rácz Zoltán nagyon-nagyon jól vezényli a próbákat, nagyon jó instrukciókat ad a zenekarnak és kiválóan bánik a zenészekkel. Tetszik a nyitottsága és az érdeklődése a darab iránt. Látszik, hogy őt is és a zenekart is érdekli a mű, és hogy meg akarják csinálni jól. Amit pedig külön kiemelnék, hogy a két szólista káprázatosan jó! Csabi elképesztően fúj, ezt már régebb óta tudom, de Devecsai is lenyűgöző.

MD: Mit mondott Rácz Zoltán a kettősversenyedre?

ZÁ: Főleg allúziói voltak, egyes részekről eszébe jutott valami: Bartók Concertója, egy Arvo Pärt-darab vagy egy indonéz szürreális éjszaka, amikor megjelennek a kis ütőhangszerek. Vállaltan csináltam ezeket az utalásokat, de úgy veszem észre, hogy neki ez tetszik, és nem csak kipipálja a darabomat, hanem szívét-lelkét beleteszi.

MD: Kapcsolódik-e, s ha igen, hogyan kapcsolódik a műved Ligetihez és Richard Strausshoz? Van valami szál, ami végigvezethető a pénteki műsoron?

ZÁ: Úgy tudom, minden koncertműsort Keller András álmod meg, aki mindig nagyon jó ízléssel passzintja egymás mellé a kortárs és a klasszikus darabokat. Az pedig nagy megtiszteltetés, ha valakinek a darabja bekerül egy klasszikus műveket is tartalmazó műsorba. Még a Zeneakadémiára jártunk, mikor valaki azt mondta, hogy az mutatja majd meg a nagybetűs életben, ki mennyire jó vagy sikeres szerző, hogy kinek a művei állják meg a helyüket klasszikus műsorban, nem pedig csak saját szerzői esten vagy más kortárs darabok mellett. Örülök, hogy az Anima Musicae Kamarazenekar és a Concerto Budapest egyaránt alkalmasnak találta a műveimet, hogy ilyen komoly műsorokon szerepeljenek.

Azt gondolom, magyar zeneszerzőként elengedhetetlen, hogy Ligeti hasson rám. Szerintem ebben a darabban is sok Ligeti-hatás van. Ugyanakkor Richard Strauss is benne van valamilyen szempontból: a rám jellemző, picit posztromantikus, szentimentális után érzet mindig jelentkezik a darabjaimban. Szóval szerintem nem fog kilógni egyik mű sem.