Aki szerette hallani a csöndet
2014 01 20. 12:35 - playliszt
Ma reggel elment a XX-XXI. század egyik legnagyobb karmestere, Claudio Abbado.
Híresen visszahúzódó volt, nem szeretett interjút adni, még a róla szóló dokumentum-DVD-n is szívesebben vette, ha a zene, vagy kedvenc költője, Hölderlin szól helyette. Ha néha sikerült is valakinek mikrofonvégre kapni őt, akkor sem mutatott meg sokat magából. Személyiségéről, apró, kedves dolgairól inkább kollégáitól, zenészeitől kaphatunk apróbb morzsákat.
Tudjuk, hogy ellentétben elődjével, Herbert von Karajannal, utálta, ha Maestrónak szólítják, inkább a szimpla Claudiót kedvelte. Tudjuk, hogy számára az egyik legfontosabb eleme volt a zenének a csönd, nagyon fontosnak tartotta a koncert utolsó pillanatait, amikor is a végső hang elenyészte után még hosszú-hosszú másodpercekig mozdulatlan maradt. Daniel Harding karmester szerint Claudio Abbadónak volt a legcsodálatosabb balkeze a világon.
Claudio Abbado 1933. június 26-án született Milánóban. A helyi Konzervatóriumban, majd a Bécsi Zeneakadémián tanult. Előbb a milánói Scala karmestere, három év elteltével pedig művészeti igazgatója lett. A legnagyobb zenekarokat vezényelte, és minden együttes, akinek valaha élén állt, büszkén hirdeti leírásában, hogy Abbadóval is dolgozott. Két zenekart is alapított, 1978-ban az Európai Unió Ifjúsági Zenekart, 1985-ben pedig a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekart.
Johann Christian Friedrich Hölderlin egy idézetével búcsúzunk tőle:
„Mielőtt megszólalnál, gondold végig, hogy amit mondanál, szebb-e, mint a csend, amit meg akarsz törni.”
Playliszt
