playliszt

Vasárnap lesz 190 éve, hogy a cseh nemzeti opera megteremtője, Bedrich Smetana megszületett Litomysl-ban...

Édesapja, Frantisek Smetana felettébb kellemetes mesterséget űzött, sörfőző volt, méghozzá híres, és épp ezért igen tehetős. Nemcsak anyagi javakban bővelkedett, a kultúrát is sokra tartotta, ő maga is rendszeresen muzsikált egy vonósnégyes tagjaként. Ő vezette be négyéves fiát a zene világába. Gyermeke nevelését nemsokára egy kereskedőre, Jan Chmelik-re bízta, aki mellesleg a tartomány urának, Waldstein grófnak is dolgozott, hangversenyeket szervezett és zenészeket toborzott. A kis Bedrich először hegedülni tanult, de a zongora jobban érdekelte. Zenészként először egy zongoraesten mutatkozott be. Hat éves volt ekkor, Auber A portici néma című operájából játszotta egy tánc zongoraátiratát.

Noha a zenében igen tehetségesnek mutatkozott, úgy tűnt, édesapjának más tervei vannak fia jövőjére nézve. Az általános iskola befejezése után a konzervatórium helyett gimnáziumba íratta gyermekét. Bedrich több intézmény növendéke is volt gyors egymásutánban, mert tanulmányi eredményei nem voltak éppen a legfényesebbek. Sorra otthagyta iskoláit, és inkább Prága kulturális életébe vetette bele magát. Vonósnégyest verbuvált maga köré, és nem csak hegedült benne, hanem ő maga is hangszerelte át a kvartett számára azokat a katonaindulókat, amiket az utcán hallott.

Bedrich Smetana

Az ifjú gyászos gimnáziumi érdemjegyei miatt összeveszett édesapjával. Családja, utolsó mentsvárként papi pályára szánta, ettől a sorstól egy nagybácsi mentette meg. Jozef Smetana a Plzeni gimnázium tanára volt, az ő szárnyai alatt Bedrich végre befejezte középfokú tanulmányait. Mint szenvedélyes táncos és a társaság középpontja, elsősorban táncokat komponált „teljességgel figyelmen kívül hagyva a zene elméleti részét”, mint azt ő maga írta egy darabjának margójára. S bár a tanulás korántsem volt az erőssége, 1843-ban, azaz 19 évesen így ír naplójába céljairól: „Isten kegyelméből és segítségével egy nap én leszek a zongoratechnika Liszt Ference és a zeneszerzés Mozartja”. Ugyanebben az évben kibékül édesapjával, visszatér Prágába és - szülői jóváhagyással - életét immár teljességgel a zenének szenteli.

Bedrich édesapjának anyagi helyzete romlani kezdett, így fiának elsősorban megélhetés után kellett néznie. A szerencse rámosolygott. Johann Kittl, a Prágai Konzervatórium igazgatója beajánlotta őt Leopold Thun gróf családjához zenemesternek. Ugyanezen időben pedig egy másik ismerőse bemutatta őt Joseph Proksch-nak, kinek zeneiskolája Prága egyik leghíresebb ilyen jellegű intézménye volt. Proksch magántanítványának fogadta Smetanát, zeneszerzést tanított neki. Így telt el két év, ezalatt Bedrich fejlődött és gyarapodott, a szimpla harmóniáktól eljutott egészen a formai bravúrokig. E tanulóévek megkoronázása volt 1946-ban a g-moll zongoraszonáta, melyet fiatal szerzője büszkén mutatott meg az épp Prágában koncertező Schumann házaspárnak. Robertnek és Clarának nem igazán tetszett a darab, szerintük túlságosan Berliozos volt. Smetana nem zavartatta magát a kritika miatt, folytatta a karakterdarabok komponálását. 1847-ben befejezte tanulmányait Proksch-nál és munkáját a Thun-házban. Életének ez a korszaka lezárult, s hogy miért, ezt Smetana naplójából tudhatjuk meg: „Utazni akarok, mint virtuóz művész és pénzt gyűjteni. Azt szeretném, hogy elismerjenek, mint karmestert és tanárt”.

Leopold Thun gróf

Smetana koncertező művészként akart anyagi biztonságot teremteni magnak, de nem járt sikerrel. Nyugat-Csehországi turnéja kudarcot vallott, az ismeretlen zongoristára senki sem volt kíváncsi. Egy év múltán, 1848-ban elnyerte a tartományvezetés jóváhagyását, hogy zeneiskolát alapítson, már csak a pénz hiányzott hozzá. Írt egy levelet Lisztnek, aki híres volt arról, hogy támogatja az ifjú művészeket Engedélyt kért tőle, hogy Op. 1-es Hat karakterdarabját neki ajánlhassa, no meg 400 guldent az iskolára. Liszt köszönte a megtisztelő dedikálást, és bátorította a szerzőt, de egy fillért sem adott. Smetana így a magánórák bevételéből alapozta meg vállalkozását, amely lassan beindulni látszott. Végre meg tudta önmagának is teremteni azt az anyagi hátteret, hogy családalapításra gondolhatott. 1849 augusztusában elvette feleségül Katerina Kolárová-t, aki négy kislányt szült neki. Ezekből a gyermekekből sajnos, három nem érte meg a kamaszkort.

Smetana zeneiskolájának növendékei egyre több hangversenyen arattak sikert, így az intézmény, s vele együtt Smetana is, híres és elismert lett, kiemelt helyet kapott Prága zenei életében. 1856-ban fellépett a Mozart-ünnepségen, zongorajátékát egekig magasztalták a kritikusok. 1855. február 26-án rendezte meg első független koncertjét, amelyen karmesterként debütált, s ami egyben Győzelmi szimfóniájának premierje is volt. Ez volt egyetlen szimfóniája. Az ajánlás I. Ferenc József és Erzsébet esküvőjére szól. Ezt a darabot, valamint az egyik legsikeresebb művének tartott g-moll triót nem fogadta jól a kritika. Smetanát nagyon bántotta a hűvös fogadtatás. „Prága nem méltányolt engem, ezért elhagytam” írta egy szüleinek szóló levelében, két hónappal aztán, hogy megérkezett Svédországba.

Svédországban, Göteborgban szinte megérkezésének pillanatában zeneiskolát nyitott, s egy évvel később még egy iskolát „Énekoktatás ifjú hölgyek számára” meghatározással. Az anyagi biztonság mellett Svédország azonban csalódást is okozott neki. Prága a művészeti élet egyik nyüzsgő központja volt, tele Liszt-, Berlioz-, és Schumann-rajongással, és egy színházzal, aminek repertoárján az operák minden típusa képviseltette magát. Göteborg ehhez képest kifejezetten vidékiesnek hatott. Lisztnek szóló levelében így írt Smetana: „Az embereket özönvíz előtti zenei ízlés tartja fogva. Imádatuk tárgya Mozart, de még őt sem értik. Beethoventől félnek, Mendelssohnt emészthetetlenként elvetik, hogy a többieket már meg sem említsem.” Mindezen panasz ellenére azért szerencsére sikerül megtalálnia a lehetőségeket, hogy legalább karmesterként kibontakozhasson. A tespedtségből, amibe Göteborg taszította, Liszt rángatta ki. Smetana két alkalommal is meglátogatta Lisztet Weimarban, innen új élményekkel felöltődve tért vissza Svédországba.

Bettina Ferdinandi és Bedrich Smetana

Bedrich Svédországi tartózkodása alatt magánéletében jelentős változások következtek be. Felesége, Katerina tüdőbajban elhunyt 1859 tavaszán. A nyár folyamán Csehországban Smetana megismerkedett Bettina Ferdinandival, és Göteborgba már vőlegényként tért vissza. Egy év múlva megesküdtek, és így már feleségével és egyetlen életben maradt leányával tért vissza az északi országba egy utolsó szezonra. Nemcsak erősödő rokoni kötelékei szólították haza, hanem új munkalehetőségek is. Alakulóban volt a Cseh Ideiglenes Színház. Új reményekkel, nagy tervekkel tért haza végleg 1861-ben. Helyzete a cseh társadalomban egyre szilárdabbá vált. 1863-ban egy zenei szaklap, a Dalibor kiadta az életrajzát. Ugyanebben az évben a Művészeti Társaság elnökévé választották. A Társaság által szervezett hangversenyek egyik legnagyobbika kétségtelenül a Shakespeare születésének 300. évfordulója alkalmból adott koncert volt. Itt Smetana vezényelhette Berrlioz Rómeó és Júlia című dramatikus szimfóniáját, valamint egy saját indulóját.

Természetesen nem minden törekvése járt sikerrel: megpályázta például a Prágai Konzervatórium igazgatói állását, de nem választották meg. 1866-ban azonban elérte, amire a legjobban vágyott: a Cseh Királyi Színház, más néven az Ideiglenes Színház első karmestere lett.

Smetana megérezte, hogy egy ország életében milyen fontos szerepet tölt be a nemzeti opera. E műfaj irányában néhány halovány kísérleten kívül eddig még nem próbálkozott senki. Nem csak ő ismerte fel ezt a tényt, hanem Jan Harrach gróf is, aki versenyt hirdetett, keservén a legjobb cseh operát és vígoperát. Smetana librettót keresett és talált, így született meg első operája, a Brandenburgiak Csehországban. Névtelenül adta be a pályázatra. A zsűri három évig értékelt, majd 1866. március 25-én őt kiáltotta ki győztesnek. Addigra már Smetana rég próbálta és bemutatta a darabot az Ideiglenes Színházban. Hatalmas siker volt, a közönség el volt ragadtatva, így az addigra már készen levő második dalművét, az Eladott menyasszonyt azonnal bemutathatta.

Libuse hercegnő szobra Prágában

Hazafias érzéseinek ékes bizonyítéka a Hazám ciklus is. Smetana célja az volt, hogy írjon egy szimfonikus költemény-ciklust, amely segítségével a külföldi publikumnak is meg tudja mutatni szülőföldjének szépségét. A hat zenemű önállóan is megállja helyét. A daraboknak pontos programja van, szinte ütemről ütemre tudjuk, mikor mit pillanthatunk meg Csehország mesés tájaiból… A ciklus első négy tételét mindössze egy év alatt írta meg, az utolsó kettő váratott magára egy kicsit. A bemutató 1882-ben volt.

Smetana számára hatalmas öröm volt a Prágai Nemzeti Színház megnyitása. A nyitóhangverseny egyben a Libuse premierje is volt. Noha az operát már 1872-ben befejezte, kivárta ezt a nagy alkalmat a bemutatóra. A Színház nem sokkal megnyitása után leégett. Két év múlva újra kitárta kapuit, az első opera ismét csak a Libuse volt. 1884-ben Smetana egészsége végképp megromlott. A Prágai Elmegyógyintézetbe szállították, itt hunyt el május 12-én. 

Playliszt