Az operavilág Kill Billje
2014 02 20. 09:30 - playliszt
Bár a produkció több, mint 30 éves, és ki tudja, hány felújítást ért meg, a Royal Opera Turandot-előadása még mindig verhetetlen. A Sally Jacobs tervezte látvány rengeteg játéklehetőséget kínál a Kill Billt megszégyenítően véres, ám lenyűgöző történetnek.
A szólisták és a karmester ragyogót alakít, pedig ez a dalmű a legnehezebbek közé tartozik. A múltban sok előadás esett áldozatul a kritikusok által „can beltó”-nak titulált jelenségnek, ami nagyjából annyit tesz, hogy a magas hangoknak nekifutásból nekimegyünk, majd a tetején jól megvibráljuk – nem éppen hallgatóbarát eljárás.
A hálátlan címszerepet (elvégre Turandot ritka ellenszenves nőszemély) alakító Iréne Theorin ehelyett fáradhatatlanul és magabiztosan vette az akadályokat. Igaz, néha a magán- és mássalhangzók között nehéz volt különbséget tenni, de alakítása mégis hiteles volt, kitűnően hozta a jégkirálynőt.
Még nála is jobban szerepelt a koreai Alfred Kim, aki a sokkal szimpatikusabb Kalaf herceget személyesítette meg. Nessun dormá-ja inkább hősies, mint romantikus volt, de bombabiztos technikával énekelte. Matthew Rose kiváló Timur volt, csak úgy mint mindig, Luis Gomes, David Butt Philip és Grant Doyle pedig kedvesen viháncolva alakította Ping, Pang és Pong trióját.
Nem először a világtörténelemben, az előadást ellopta a bűbájos, önfeláldozó rabszolgalány, Liu. Ailyn Perez az operaház aktuális kedvence, nem véletlenül. Hangja világos és tiszta, mégis izzik a szenvedélytől, bájos külseje színpadra termett, és egy apró gixertől eltekintve hibátlanul énekelte a nehéz szerepet.
A karmesteri pálca Nicola Luisotti kezében volt, és a kölcsönös megértés közte és a zenekar között tapintható volt. A zenei anyagot gazdag színpalettával és nagy adag extravaganciával kezelte, s így ez az opera százszor érdekesebb volt, mint egy sima keleti témájú pantomim.
Playliszt - forrás: www.telegraph.co.uk
