playliszt

Liszt Ferenc a XIX. századi romantikus zenei élet legsokoldalúbb vezéralakja, a kor egyik szellemi kiválósága, és minden idők talán legnagyobb zongoraművésze volt.

Zeneszerzői, karmesteri és muzsikusi tevékenysége mellett nem csekély hírnevét és befolyását arra is felhasználta, hogy segítse, népszerűsítse kortársainak műveit. Az operákból parafrázist készített, így a kisebb befogadóképességű szalonok és kamaratermek közönsége is megismerhette a legújabb színpadi műveket. Liszt felnőttkori munkásságáról, életéről sokat tudunk, számos monográfia és regény jelent meg róla, a gyermekkora azonban nem annyira ismert.

Liszt édesapja, Liszt Ádám, az Esterházy-uradalom gazdatisztje volt. Ő maga tehetséges amatőr énekes, zongorista és csellista volt. Eisenstadtban gyakran játszott a nyári koncerteken, egy ilyen alkalmával ismerkedett meg Joseph Haydnnal. Liszt Ferenc édesanyja, Lager Anna egy szappanfőző leánya volt, cselédként alkalmazta egy bécsi család. Anna és Ádám házasságából csak egyetlen gyerek származott, Ferenc. A kisfiú beteges, vékony és sápadt volt, gyerektársai gyakran komiszkodtak vele, de ő gyenge és félénk volt harcolni velük, így magányos volt. Apja esténként a zongorához ült és Ferdinand Ries műveivel szórakoztatta magát. Egy ízben fia is mellé ült, és csöndben figyelt. Édesapja a muzsikálás végeztével megkérdezte fiát, fel tudna-e idézni egy dallamot. A kisfiú hibátlanul elénekelte az összeset, amit azon az estén hallott. Így ismerte fel Liszt Ádám a fiában lakozó géniuszt. Tanítgatni kezdte, és a kisfiú 22 hónap alatt olyan óriási fejlődést produkált, hogy széles repertoárja volt Mozart, Beethoven, Bach és Clementi műveiből. Apja eleinte fékezni próbálta a gyerek iramát, mert félt, hogy nem egészséges, nem földi dolog, ami történik velük. Később azon vette észre magát, hogy nem ő tanítja a fiát, hanem a gyerek sodorja magával őt.

Liszt első komolyabb hangversenyére kilencéves korában, Pozsonyban került sor. A koncert óriási ünnepléssel végződött. A jelen levők közül hat nemes család, az Apponyiak, Amadék, Szapáryak, Erdődyek, Viczayak és Eszterházy Mihály famíliája nagy lelkesedéssel összefogott, hogy hat esztendőre ösztöndíjat biztosítson a csodálatos tehetséggel megáldott kisfiúnak. A nagy lelkesen felajánlott pénzösszegből még az első évre való sem jött össze, a többiről pedig, mikor a kisfiú már külföldön koncertezett, soha többé egy szó sem esett. A pozsonyi koncert mégis emlékezetes maradt. A Pressburger Zeitung zenekritikusa, aki nem volt más, mint Klein Henrik, zeneszerző, orgonista, és Erkel Ferenc tanára így írt a koncertről: „A múlt vasárnap, 1820. november hó 26-án Liszt Ferenc, a kilencéves virtuóz abban a szerencsében részesült, hogy a magas nemesség és számos műbarát előtt, Eszterházy gróf lakásában képességeit bemutathatta. A kis művész rendkívüli ügyessége és gyors áttekintése, mely a legnehezebb dolgok azonnal leolvasásában nyilvánult meg – miután mindent, amit eléje tettek, a hangjegyről prima vista lejátszott – általános csodálkozást keltett, és a legfényesebb reményekre jogosít.”

Liszt Ádám nekiállt tanárt keresni fiának. Hummel ugyan megfelelt volna, de olyan árat kért egy óráért, amit a szűkösen élő család nem tudott megfizetni. Végül elvitte a kisfiút a rettegett pedagógushoz, Carl Czernyhez. Czerny először nem akarta felvenni a gyereket, de aztán meghallotta játékát, és lenyűgözte zenei zsenialitásának és tanulatlanságának különös elegye. Tanítványává fogadta tehát a kis Lisztet, és nem fogadott el pénzt a tanításért. Czerny oktatta tehát a zongorajátékra, zeneelmélet-tanára pedig Antonio Salieri lett. Czerny 14 hónapig tanította a fiút, ezalatt belenevelte, hogy mindent villámgyorsan megtanuljon, s ennek köszönhető, hogy Liszt kiválóan olvasott kottát első látásra. Az első együtt töltött év után Czerny bemutatta Lisztet a bécsi közönségnek. A hangverseny után s kritika „kis, mennyből leszállt Herkulesnek” nevezte Ferencet.

Abban az időben egy koncert nem abban merült ki, hogy a művész eljátszotta műsorát. Ezután jött csak a lényeg, a rögtönzés! A közönség választott egy dallamot, és a művésznek improvizálnia kellett a melódiára, ezen állt vagy bukott egy hangverseny sikere. Liszt ezt a feladatot is remekül oldotta meg, több koncerten például Mozart Don Giovanni című operájának témáira talált ki változatokat.

Carl Czerny mindent megtett, hogy Ferencet bemutassa Beethovennek. A teljes elszigeteltségben élő zeneszerző óriáshoz kevesen voltak bejáratosak, s a csodagyerekeket amúgy sem szívelte. Czerny és diákja útját Adam Schindler egyengette. A találkozón a szerző - a megbeszélés ellenére - nem fogadta Lisztéket, épp a IX. szimfónián dolgozott, és Schindler megfogalmazásával élve „emberevő” kedvében volt. Nem sokkal később, 1823. április 13-án egy hatalmas sikerű hangversenyen azonban Beethoven is ott ült a közönség soraiban. A legenda szerint a koncert végén felment a színpadra és homlokon csókolta a gyermeket, s ez a megszentelő élmény hatalmas hatással volt Liszt életére.

Miután Ferenc sikereket aratott Bécsben és Pozsonyban, Liszt Ádám hazavitte fiát Pestre, hogy bemutassa hazájának és a magyaroknak, noha egyikük sem beszélte a nyelvet. Az itthoni koncertre szóló plakátokon a következő szöveg állt: „Magyar vagyok, és nem ismerek nagyobb boldogságot, minthogy nevelésem és taníttatásom első zsengéit, Franciaországba és Angliába utazásom előtt, ragaszkodásom és hálám első áldozataként drága hazámnak bemutassam. Ami még hiányzik érettségemből, azt kitartó szorgalommal igyekszem megszerezni és egyszer talán abba a szerencsés helyzetbe juthatok, hogy drága Hazám dicsőségének egyik ágacskája lehetek.”

1823. szeptember 20-án a Liszt család elhagyja Bécset és Párizsba költözik. Ádám úgy tervezi meg az utazást Münchenen, Augsburgon, Strassbourgon és Stuttgarton át, hogy pontosan ugyanazon az útvonalon haladjanak, ahogy azt 60 évvel azelőtt Mozart tette édesapjával. Decemberben éreztek meg Párizsba, és hamarosan megismerkedtek Sebastien Érard-ral. A neves zongora-, és hárfakészítő családjával hamarosan életre szóló barátságot kötöttek. A francia fővárosba való megérkezésük után Ferenc jelentkezett a Conservatoire-ba, ám a mogorva igazgató, Luigi Cherubini visszautasította a kisfiút, mondván, hogy mivel nem francia állampolgár, nem lehet az iskola növendéke. Ez a visszautasítás a fiúnak végül előnyére szolgált. Apja két magántanárt talált számára. Zeneelméletre Antonín Reicha, zeneszerzésre Ferdinando Paer oktatta. Irányításuk alatt tehetsége szárnyakat kapott, karrierje meredeken ívelt felfelé. Párizsban és környékén rendszeresen adott koncerteket.

Ferenc édesanyja, Anna nem találta helyét az utazó művészek életében, és hazautazott. Grazban, a nővérénél rendezkedett be. Liszt Ádám és fia a következő évben, 1824 májusában tehát kettesben szelte át először a Csatornát, hogy a csodagyerek Angliát is meghódítsa. A szigetországi bemutatkozó hangverseny után hamarosan újra visszatért az Argyll Room-ba, hogy ismét játsszon. Ezeken a koncerteken Sebastian Érard egyik legújabb nagy zongoráját használta, ami rendkívül virtuóz játékmód kifejlesztésére adott lehetőséget az ifjú művésznek. Második angliai útja során Liszt IV. György királynak adott hangversenyt. Ugyanezen út alkalmával egy hangversenyen már mint zeneszerző vett részt. A zenekar az estet egy nyitánnyal kezdte, amit ő komponált. Ez a mű szinte biztos, hogy a Don Sanche, avagy a szerelem kastélya című opera nyitánya, mely művön már egy éve dolgozott Ferenc. Amint júliusban hazatértek Párizsba, Ferenc átnyújtotta a partitúrát a többek Cherubiniből, Boieldieu-ből és Berton-ból álló zsűrinek, amely elfogadta, és a darabot be is mutatták. A közönségnek tetszett, bár kételkedtek benne, hogy egy 14 éves fiú írta az egész művet. Négy előadás utána a darabot levették a műsorról, és a zenetörténet sokáig azt hitte, hogy elveszett. 1903-ban találták meg a kéziratot és 1977-ben mutatták be újra.

14 éves korától rengeteget komponált, fáradhatatlanul dolgozott. 1827-ben édesapja elhunyt tífuszban. Ferencet iszonyúan megrázta apjának halála, talán ez volt az a pillanat, amikor végleg maga mögött hagyta a gyermekkort. A fájdalom és veszteségérzet megtalálható nagyon sok művében. 

Playliszt