playliszt

96 éve hunyt el Párizsban Wilhelm Albert Vladimir Apollinaris de Kostrowitzky, kinek művészete előtt az egész mai világ hódol. Versei több fordításban is közkézen forognak.

Nem ismerős a név? Biztos? 1880. augusztus 26-án Rómában megszületett Angelica Kostrowicka lengyel grófnő és Francesco Flugi d'Aspermont svájci-olasz, arisztokrata származású katonatiszt gyermeke, akit ma Guillaume Apollinarie néven ismerünk és tisztelünk. Előkelő származása ellenére Guillaume édesanyja nehéz sorsra jutott. Miután férje elhagyta, Rómába költözött gyermekeivel és táncosnőként, előkelőségek kitartott nőjeként próbálta összeszedni a megélhetésüket. Apollinaire Monacóban, Cannes-ban és Nizzában járt iskolába; utóbbiban tette le írásbeli érettségi vizsgáit is, de a szóbelik előtt ismeretlen okokból elhagyták a várost.

Guillaume Apollinaire házitanító lett a a Rajna-vidéken, így közvetlen közelről magába szívhatta a német népköltészet és az ottani dalköltészetet természetfeletti elemei iránti érdeklődését. Az itt töltött idő emléke a Szeszek című kötetben „Rajnai versek” cikluscím alatt jelent meg.

Egy hosszú utazás után, amely során meglátogatta Münchent, Berlint, Drezdát, Prágát és Bécset, Guillaume Apollinaire visszatért Párizsba. A szellemi élet meghatározó alakja lett, olyan híres emberek barátságát tudhatta magáénak, mint Pablo Picasso, Jean Cocteau, Erik Satie és Marcel Duchamp. Itt ismerte meg 1908-ban Marie Laurencin festőnőt, akivel együtt is élt öt évig.

1914 végétől önkéntesként részt vett az első világháborúban. Két év harc után megsebesült (egy gránátszilánk fúródott koponyájába, miközben a lövészárokban újságot olvasott). Bár megoperálták, korábbi egészségét már nem nyerte vissza. Utolsó két évében ismét Párizsban lakott. 1918 márciusában jelent meg Calligrammes [Kalligrammák] című kötete. A háború utáni spanyolnáthajárványnak esett áldozatul, 96 éve, 1918. november 9-én. A híres párizsi Père-Lachaise temetőben nyugszik.

Emlékére egy vers a Szeszek című kötetből:

SZALÓMÉ (Kálnoky László fordítása)

Hogyha Keresztelő János még mosolyogna

Szeráfoknál Uram szebben járnám talán

Ó mondd anyám miért vagy olyan bánatos ma

Grófnői díszben a királyfi oldalán

Szavától a szivem megdobbant s vert szaladva

Míg a kömény között táncoltam hallgatag

És liliomokat hímeztem egy szalagra

Hogy botjának fején libegjen e szalag

Hímzésem örömet most már kinek szerezhet

A Jordán partjain kivirult az a bot

Ó Heródes király mikor őt elvitetted

Kertem lilioma mind mind elhervadott

Gyertek velem a fák sakktábla-rendje áll ott

     Szép udvari bolond sírnod minek

Csörgősbotod helyett fogd e főt s ropd a táncot

Ne érintsd homlokát anyám hisz már hideg

Drabantok hátra arc indulj előre Felség

Hogy eltemessük őt ásunk egy mély gödört

Virágot ültetünk és lejtünk körre kört

Míg harisnyakötőm el nem veszítem ekképp

    A király a burnótszelencét

    Rózsafüzérét a királylány

    Breviáriumát a káplán

Playliszt