playliszt

Alma Schindler neve nem cseng ismerősen – első hallásra. De hát régen egy lány nem maradt pártában sokáig. Ez a hölgy pedig jó néhány férjet elfogyasztott, így hát ha inkább azt mondom, hogy Alma Mahler vagy Alma Werfel, akkor már közelebb vagyunk a felismeréshez.

Alma zeneszerző is volt, dalait ma is előveszik a kuriózumok iránt fogékony énekesek, de elsősorban nem mint komponista gyakorolt nagy hatást a zeneirodalomra. Pedig korának meghatározó egyénisége volt.

A bécsi születésű leány szépségéről és intelligenciájáról volt ismert. Művészcsaládba született 1879-ben, édesapja tájképfestő volt. Otthonukban rendszeresen megfordultak a kor kiváló alkotói. Gyakran odavetette útja a bécsi szecesszió kulcsfiguráját, Gustav Klimtet is, akibe Anna szerelmes lett. A szerelem viszonzásra talált, Klimt kapta az első csókot a lánytól. A bimbózó szerelemnek Alma édesanyja vetett véget, aki leánya naplójából szerzett tudomást a kapcsolatról.

Gustav Klimt: A csók

Klimt után Max Burckhard, s Burgtheater igazgatója következett, aki a felkeltette Alma érdeklődését a klasszikus zene és a modern irodalom iránt. A zene iránti vonzalom odáig vezette a lányt, hogy zeneszerzés órákat vett Alexander von Zemlinskytől. Szenvedélyes szerelem lángolt fel tanár és növendék között, Alma az ujja köré csavarta a férfit, akit ez a majd két évig tartó viszony kis híján az őrületbe kergetett. A szakítás oka pedig az volt, hogy a 22 éves Alma hozzáment a kor leghíresebb zeneszerzőjéhez, az Opera igazgatójához, Gustav Mahlerhez. Nem sokkal azelőtt találkoztak egy közös ismerősük által rendezett vacsorán. Mahler halálosan beleszeretett a lányba, s mivel Alma bátorította udvarlását, néhány hét múltán feleségül vette, több napnyi csámcsognivalót kínálván ezáltal a pletykalapok híveinek.

Sajnos, Mahler ragaszkodott hozzá, hogy Alma „csak” háziasszony és anya legyen, mondjon le a társadalmi életről, és - ami a legfájóbb volt Almának, és az utókornak is - adja fel zeneszerzői ambícióit. A lány meghozta férje kedvéért ezt az áldozatot, de sohasem tudta elfelejteni, hogy Mahler ilyesmire kényszerítette, a házasságukban jelentkező későbbi problémákért nagyrészt ezt tartotta felelősnek. Egyes mendemondák szerint a zeneszerző életének vége felé megbánta, hogy olyan szigorú volt hitveséhez, de addigra már túl késő volt. Alma Gustavhoz fűződő házasságának nyolc éve alatt a nő elválaszthatatlan társa lett férjének, Mahler késői kompozíciói elképzelhetetlenek felesége nélkül.

Gustav Mahler

Gustav Mahlerrel kötött házassága nyolcadik évében, egy fürdőhelyen Alma megismerkedett egy fiatal német építésszel, Walter Gropuissal. Mivel Mahlerrel való házasságát leginkább az elzártság jellemezte, női énje és hódítani vágyása már követelte a magáét. Szenvedélyes viszony alakult ki kettejük között. Titkukra hamar fény derült, ugyanis az ifjú szerelmes lángoló szavakkal teletűzdelt levelet írt Almának, ám - szerencsétlen módon - a férjnek, Gustavnak címezte. A hír sokkolta Mahlert. Elhívta magához barátját, Sigmund Freudot, aki négy órán át elemezte a helyzetet. Tanácsait követvén még egy utolsó, boldog időszak következett a házaspár életében, majd Mahler, egy súlyos betegség következtében 1911-ben meghalt.

Férje elhunyta után Alma hozzáment Grpouishoz. Házasságukat leginkább a ’viharos’ szóval lehetne leírni. Alma már hivatalos kapcsolatuk elején beleszeretett a korszak fekete bárányába, Oskar Kokoschka festőbe. Lángoló, érzéki szerelem bontakozott ki közöttük, e korszakot számtalan festmény őrzi, ’A vihar’ című alkotáson például mind a ketten láthatók. A festő szerelme hamarosan birtoklási vággyá, féltékenysége megszállottsággá fajult. Alma közben teherbe esett tőle, de a gyermeket nem tudta kihordani. Az emiatt érzett fájdalomtól Kokoschka összeomlott, rossz állapotát még tetézte az, hogy az imádott nő a frontra küldte harcolni kedvesét, ahol 1915-ben súlyosan megsérült. Hazatérvén, nem bírta feldolgozni, hogy szerelme egy másik férfi felesége. Elrugaszkodván a valóságtól, egy életnagyságú babát csináltatott magának, amely a megszólalásig hasonlított Almára. Öltöztette, kocsikázni vitte a babát, viszonzatlan szerelmét mind a hasonmásra pazarolta, amíg egyszer tébolyult dühében össze nem zúzta, s így megszabadult már teherré vált szerelmétől.

Oskar Kokoschka: A vihar

Oskar Kokoschkával való szakítása után Alma megismerkedett Franz Werfellel, az ifjú költővel. A nő által „kövér, karikalábú, vastagszájú ember”-ként emlegetett férfi halálosan beleszeretett az asszonyba, múzsáját, istennőjét, megmentőjét látva benne. Érzelmei nem maradtak viszonzatlanok, Alma nemsokára teherbe is esett kedvesétől, miközben még mindig Gropius felesége volt. A gyermek idő előtt született, mert Werfel nem bírt uralkodni magán, és szabályszerűen kipréselte a kicsit Almából. A kis Martin tíz hónappal később meghalt, de mindez nem ingatta meg Alma Franzl iránti szerelmét. Ebben az érzelemben az anyai ösztön is komoly szerephez jutott, erre abból következtethetünk, hogy Alma naplójában kis, védtelen madárkaként ír kedveséről, akinek szüksége van az ő erejére.

A szomorú véget ért terhesség után Walter Gropius végre beleegyezett, hogy elválik feleségétől. Alma hozzáment Werfelhez, az Anschluss idején együtt menekültek a nácik elől, először Franciaországba, onnan pedig Spanyolországon és Portugálián keresztül Amerikába. Franz ott írta meg 1941-ben Ének Bernadette-ről című regényét. A könyv akkora sikert aratott, hogy két évvel később már filmet forgattak belőle. Werfel Hollywoodban hunyt el, 1945-ben. Szmokingban, selyemingben temették el, szemüvegével a zsebében, egy váltás inggel maga mellett.

Alma életrajzában az imént elmesélteknél jóval több név és szerelem kap helyet. Sorra hódította korának művészeit, lángoló lelkét és zsenialitását az ő pályájukban követhetjük. Alma tovább él Mahler szimfóniáiban, Gropius üveg-beton házaiban, Werfel regényeiben és Kokoschka festményeiben. Alma nem adni akart, hanem hódítani, birtokolni - mégis megtalálta azokat a zseniket, akik általa jobbak, átszellemültebbek lettek. Élete utolsó hódítása egy pap volt, aki misét mondott érte. Egy lexikon így emlékszik Alma Mahlerre: „Korunkban már nincsenek Almához hasonló nők. Almában minden rendkívüli volt, vele minden pillanat egyedi, tele illattal, szenvedéllyel és érzelemmel.”

Playliszt