playliszt

Profán cím, belátom. De régebben mind a művészeknek, mind a gasztronómiának nagyobb becsülete volt. A régi szép időkben a híres emberek kedvéért új ételeket kreáltak, a kedvükben jártak, és a végén elnevezték róluk azt a valamit.

Helen Porter Mitchell 1861. május 19-én született Melbourne-ben – innen lett a művészneve, a Melba. Nellie Melba. A XIX-XX. század fordulójának ő az egyik leghíresebb operaénekese, és ő volt az első ausztrál, akire az egész zenei világ felfigyelt.

Mint írtam, Melbourne-ben született, itt is kezdett énekelni tanulni, mérsékelt sikerrel. Egy rövid, ámde rosszul sikerült házasság után Európába utazott, hogy ott építse fel művészi karrierjét. Párizsban kezdett, ott is, majd Brüsszelben átütő sikert aratott, innen pedig a londoni Covent Garden felé vette az irányt 1886-ban. Az óceán túlpartjára 1893-ban érkezett el, ekkor debütált a Metropolitanben.

Ahhoz képest, hogy milyen híres volt, a repertoárja meglepően kicsi volt. 25 szerepet tudott, és ezekből igazán csak tízet érzett közel magához. Francia és olasz alakításairól volt ismert, a német dalművészetben kevésbé érezte magát otthon.  

Az első világháború alatt rengeteg pénzt adományozott jótékony célra. Hazatért Ausztráliába és haláláig énekelt operaszínpadon és koncerttermekben – legendásan sok búcsúkoncertet adott, talán tőle vették az ötletet a mai rockzenekarok, akik évente tartanak egy gigantikus búcsúkoncertet.

Nellie Melba művésznő kedvében bizonyára sokan akartak járni, de mindenki közül az élen járt a londoni Savoy Hotel vezetősége, itt lakott 1892-93-ban Melba. César Ritz igazgató és Auguste Escoffier séf több módon is kedveskedni próbáltak az operaénekesnőnek.

Az egyik, talán a leghíresebb étel egy édesség, a Peche Melba. Őszibarack vaníliafagylalttal és málnaszósszal. A történet szerint 1892-ben, amikor Nellie Melba Wagner Lohengrinjében lépett fel a Covent Gardenben, Orléans hercege egy vacsorát adott a tiszteletére. Erre a vacsorára alkotta meg Escoffier séf ezt a vaníliafagyiból és barackból álló édességet, amelyet egy jégszobron, egy hattyún tálaltak. Mivel gondolom a jégmadár macerás dolog, Escoffier 1900-ban újragondolta a desszertet, és lecserélte a jéghattyút málnaszószra – amelyet mellesleg szintén Melbáról neveztek el.

A másik, kicsit könnyebben előállítható, bár még egyszerűbben a kereskedelemben is kapható Melba toast, azaz Melba pirítós. Ezt szintén Escoffier séf készítette, 1897-ben, amikor a művésznő beteg volt és szigorú diétát volt kényszerült tartani. A Melba toast tulajdonképpen egy nagyon vékonyra szeletelt kenyér, kétszer megpirítva. Nevezhetjük kétszersültnek is.

Van egy harmadik is, igazából ezt Magyarországon sohasem láttam étlapon, csak a kutatás hozta elém. Egy köretet is Nellie Melbáról neveztek el, természetesen szintén Escoffier-kreáció: csirke, szarvasgomba és gomba, paradicsomba töltve, velouté szósszal. Jól hangzik, nem?

Hallottam több Melba-felvételt is, tényleg gyönyörűen énekelt. Hiába, César Ritznek és Auguste Escoffier-nek volt ízlése…

Playliszt