Egy vérbeli kettős ügynök
2016 01 13. 09:00 - bamd
Ha valaki azt hitte volna, hogy a zenei multitasking, az előadói és zeneszerzői lét összhangja Liszt vagy Brahms óta már a múlté, az nagyot tévedett. Bár (kivételesen) nem zongoristáról van szó, Jörg Widmann a 19. század zsenijeihez hasonló kettős életet él: Németország egyik legkeresettebb fiatal zeneszerzője, és emellett ünnepelt klarinét-virtuóz.
A két terület legnyilvánvalóbb találkozási pontjáról, a klarinétra való komponálásról Widmann korábban a Guardian újságírójának így nyilatkozott: „Gyerekként kezdtem zenét szerezni, sokat improvizáltam a hangszeren, és szerettem volna le is írni a hangokat. Később már, amikor klarinétra komponáltam, mindent el akartam felejteni, amit a hangszerről tudok. Féltem, hogy ha klarinétra szerzek zenét, túlságosan is gyakorlatias leszek, nem fedezek majd fel új dolgokat, és csak azt írom le, amit már úgyis tudok.”
Szólóklarinétra írt Fantáziáját hallgatva azonban nem egyszerű elképzelnünk, mi lehet az, amit Widmann nem tud. A darab legjobb értelemben halálosan komolyan vett játékossága még azokat a hallgatókat is a székhez szegezi, akik el nem tudnák képzelni, hogy valaha egy szólóklarinét-darabot fognak tátott szájjal (füllel) hallgatni. De nehogy a levegőbe beszéljünk, íme az ízelítő:
Widmann egyébként az előadói és zeneszerzői élete mellett még a tanításnak is szentel időt, hogy teljes legyen a kép, a freiburgi zeneakadémia klarinét- és zeneszerzés-professzora. És hogy van minderre ideje? Ha életmódtanácsokra talán nem is számíthatunk tőle, hamarosan Budapestre érkezik, és egy szerzői est keretein belül enged betekintést a kettős ügynökség titkaiba.
„Világ életemben szerettem Budapestet, nem csak mint várost, de mint zenei várost is.” - árulta el egy korábbi interjúban. „Mindig az volt az érzésem, hogy az emberek ott máshogy hallgatnak zenét. A muzsikának Budapesten még jelentése van. Az ottani koncertjeim után, amikor az emberekkel beszélgetek, a kultúra és a tradíció szeretetét látom a szemükben. Nekik ez még mindig szent. Mindig szerettem Magyarországon lenni és mindig boldogan térek vissza.”
Playliszt
