playliszt

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara élén Vajda Gergely fajsúlyos, nagy műsort vezényelt. A programban szereplő kompozíciók mindegyike drámai erővel fogalmazza meg sajátos mondanivalóját, s közös bennük az is, hogy egyszerre adnak lehetőséget absztrakt és konkrét narratívák szerinti értelmezésre. Vajda Gergely ezúttal inkább az absztrakció iránt mutatott fogékonyságot.

Sári József

Brahms, Bartók és Richard Strauss egy-egy műve mellett ősbemutatóként csendült fel Sári József vonószenekari darabja, a Jakob’s Ringen mit der Finsternis (Jákob harca a sötétségben). A 2012-ben befejezett mű, érzésem szerint az idén nyolcvan éves komponista életművében a jelentékeny darabok sorába tartozik. A kompozíciót – szerkezeti-technikai jellemzői (forma, tematikus anyag természete, feldolgozásmód) tekintetében – szigorúság, racionalistás, a klasszikus modernitás iránti elkötelezettség; művészi-etikai értelemben következetesség, megbízhatóság jellemzi. Ugyanakkor a zenei szerkezet csomópontjai egyben érzelmi-dramatikus csúcspontok is, s ezek a csúcspontok meglepően világosan jelentik meg a bibliai történet, mint zenei narratíva pilléreit: a kompozíció már-már programzeneszerűen epikus. Míg a zenei szövet racionális szervezése mindig is jellemezte Sári József művészetét, gondolkodásmódját, „feltárulkozó, beszédes formájú” művekkel ritkábban jelentkezett.  A Jakob’s Ringen mit der Finsternis címében az egyik legtitokzatosabb és legnehezebben értelmezhető ótestamentumi történetre (Mózes I. könyve 32, 23-33) hivatkozik, mely Jákob és egy angyal küzdelmét írja le. („De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. Fogta és átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. Jákob pedig ott maradt egyedül. Ekkor valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákob csípőjének forgócsontja a tusakodás közben”.)

Joachim Stoelzel: Küzdelem az éjben

Az egyes kommentárok – Isten nevének kimondhatatlanságától a puszta névben rejlő sorsüzeneten át egészen Jézus és a Sátán küzdelméig – magyarázatok egész sorát fűzik e jelenethez. Van olyan értelmezés is, mely szerint a történet arról szól, hogy csak azok számára van bocsánat, akik szembenéznek a bűnnel. Pszichológiai szempontból a külső erővel való viaskodás valójában egy belső vívódás kivetítése. A darab egy mottószerű, unisono felhangzó, schönbergi technikával kialakított, tizenkét hangú motívummal indul. A zeneszerző a koncert előtt – miközben ismerősökre vártunk a Zeneakadémia előterében – megsúgta, hogy e témát Jákob portréjaként képzelte el. Azaz – tehetné hozzá a történész-esztéta – a romantikus programzene jellegzetes zenedramaturgiai eljárásához tért vissza, a tematikus anyagot ő is a megjelenített dráma főhősével azonosította: mottó = szubjektum. Sári József darabjának Faustját (ha már tizenkét hangú a téma, mint Liszt szimfóniájában) Jákobnak hívják, s mint minden Faustra hajazó mitikus példázat, a Jakob’s Ringen mit der Finsternis is rendelkezik egyfajta, a művészi önvallomásokra jellemző, érzelmi telítettséggel. Utóbbi persze inkább csak érzet, a hallgató benyomása – Sári arról nem beszélt, hogy e kései remeke ars poetica volna.

A kompozíció – anélkül, hogy ez direkt módon explicitté válna – a zenei anyag szüntelen metamorfózisát tárja a hallgató elé, hasonlóan ahhoz, ahogy Jákob Izraellé változik. Fizikai értelemben a hős azonos marad önmagával, eszmei értelemben azonban átlényegül: „Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákob. Erre (ő, az Angyal?) azt mondta: nem Jákob lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél”.

Vajda Gergely interpretációjában az átváltozás nem a maga folyamatában, inkább szakaszaiban vált hallhatóvá. Biztonsági játékra törekedett, kicsit hosszabb tagoló szüneteket iktatott az elődásba, a darab utolsó szakaszában pedig „nem merte” a csodás hatást zeneileg is kibontakoztatni. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a kortárs művek első olvasatának színvonalát ez a produkció túlszárnyalta.

Vajda Gergely

Vajda a Sári-darabot követő Strauss szimfonikus költemény esetében sem a történet (program) és a zene közötti kapcsolat plasztikussá tételén fáradozott, inkább a mű absztrakt jellegére híva fel a figyelmet. S azt hiszem, hogy ezzel jól szolgálta Strauss meglehetősen morbid fantáziával megírt (a mű egy ember haldoklásának fázisait festi – állítólag) darabját.

A koncert első része Brahms Tragikus nyitányával indult. A mű bevezető Egy Tragédiához (a kortársak között volt olyan, aki Goethe Faustját gyanította a darab hátterében), most nekem olyan volt, mintha egy fedő alatt tartott, analitikus dráma első jelentét követnénk. 1880-at írunk, e dráma származhatna akár Ibsentől is.

Nagy várakozás előzte meg Bartók II. zongoraversenyét, a szólót Fülei Balázs játszotta. A zenekar és szólista az első tételben nehezen találta meg az összhangot, a közös nevezetőt, s ez érezhetően Füleit el is bizonytalanította. Igazán szépen a második tétel és részben a finálé sikerült.

Molnár Szabolcs

(Zeneakadémia, január 23.)