playliszt

Bostoni fiatalok elhatározták, hogy a házi zenélés hagyományának újjáélesztésével rázzák fel a helyi zeneéletet. Vagy másképp megfogalmazva: házibulikat szerveznek, ahol a kaja-pia-dumálás koordinátarendszerét a klasszikus kamarazene egészíti ki a negyedik dimenzióval.

Bármennyire korszakalkotónak hangzik is a Groupmuse ötlete, valójában semmi újdonság nincs benne. A 18–19. századi zeneszerzők, Haydn, Mozart, Beethoven vagy Schubert kamarazenéjét leggyakrabban szűk társasági környezetben mutatták be. Az 1750-es évek végén például Haydn méltán elfeledett kortársa, Carl Ditters von Dittersdorf így írt a vonósnégyesezés gyakorlatáról: „Leültünk dolgozni hat új kvartetten. Schweitzer játszott csellón, én voltam az első hegedűs, bátyám a másodhegedűs, öcsém a brácsás. Amikor szünetet tartottunk, különlegesen finom kávét ittunk, és a legfinomabb dohányt szívtuk. Milyen jó is volt!”

Házibuli volt tehát, amennyire ez a szó alkalmazható egyáltalán a 18. század közepének viszonyaira. És bár kevés zeneszerző van, akinek a világképe távolabb lenne a mai bulikétól, mint Beethovené, ő is azt mondta f-moll vonósnégyeséről (op. 95), hogy „soha ne adják elő nyilvánosan”. Aki hallott már közvetlen közelről vonósnégyest játszani – látva a zenészek és a húrok minden rezdülését –, az tudja, mekkora élményről van szó. Olyan szoros kapcsolat alakulhat ki az előadók és a jelenlévő szűk körű közönség között, amely egy több száz fős hangversenyteremben csak a legritkább esetben jöhet létre. Arról nem is beszélve, hogy milyen komoly mértékben gazdagítja a zenei élményt, ha nemcsak a szellem, hanem a test is jól lakik közben.

A Groupmuse megálmodója, Sam Bodkin Beethoven Nagy Fúgája hatására vált a klasszikus zene megszállottjává (fura ízlése lehet, mert Beethoven legelképesztőbb művéről van szó, amely Stravinsky szerint „örökké kortárs zene marad” – az alábbi videón a nemsokára a Zeneakadémiára látogató Takács Kvartett küzd a darabbal). Bodkin politikatudományi diplomával a zsebében tűzte ki céljául, hogy a házi kamarazenélési gyakorlatot a 21. századi mindennapok részévé teszi. Fiatal zenészeket gyűjt össze, akik a koncertek során szakmai gyakorlatot és új ismeretségeket szerezhetnek, új kamarazenei formációkat alakíthatnak, és kedvükre bővíthetik a repertoárjukat is. A koncertek résztvevői pedig önkéntes adományaikkal támogathatják a zenészeket. Szórakozás, közösségépítés és esztétikai élmény egyben. Ez a Groupmuse lényege. Ha azt nem is várhatjuk, hogy a bostoniak a közeljövőben ellátogatnak hozzánk, abban talán reménykedhetünk, hogy egy hasonló kezdeményezés itthon is felüti a fejét. Világ múzsái egyesüljetek!

Belinszky Anna (forrás: www.groupmuse.com)