playliszt

Spanyolország rengeteg muzsikust adott a világnak, de nem mindegyikük tudott kitörni a mediterrán zene bűvköréből. Üdítő kivétel volt Alicia de Larrocha, aki 1923. május 23-án, azaz ma 91 éve született Barcelonában. Túl a kora XX. század spanyol mesterművein, világszerte elismert előadója volt Bach, Mozart és Rachmanyinov műveinek.

Bár édesanyja és nagynénje is Granados-tanítvány volt, Alicia két testvérét nem igazán érdekelte a zongorázás. Bezzeg őt! Egy interjújában elmondta, hogy kétévesen hasra vetette magát, és addig verte a fejét a padlóba, amíg kiserkent a vére, csak hogy végre engedjék játszani… Így a kislány tanulhatott, nem kisebb tekintélytől, mint Frank Marshalltól, akit – mint akkoriban sok neves spanyol muzsikust – szintén Granados terelgetett valaha. Mr. Marshallnak saját akadémiája volt Barcelonában, ott az igazgatást halála után Alicia vette át 1959-ben.

Larrocha sosem volt csodagyerek, sem tanárai, sem szülei nem erőltettek semmit, csupán szilárd hátteret biztosítottak neki a fejlődéshez. Marshall maradt egyetlen mestere, egészen addig, amíg a spanyol polgárháború idején el nem hagyta az országot – innentől Alicia magára maradt. Magának és családjának játszott, sőt, belekóstolt a komponálásba is, bár az eredményeket később csendes mosollyal baklövésnek minősítette. Bár fellépett itt-ott, jelentősebb karrierről nem bezsélhetünk, csak a II. világháborútól kezdve. 1947-ben indult első európai turnéjára, az óceánon túlra pedig 1955-ben látogatott először.

Időközben férjhez ment egy másik Marshall-tanítványhoz, Juan Torrához. Két gyermekük született, de Alicia nem tudott sok időt tölteni a családjával. Egy hónapos volt a fia, amikor dél-amerikai hangversenykörútra indult – ezt a művésznő nehezen élte meg.

Nem volt nagytermetű, keze meglehetősen piciny volt. Szerencséjére azonban a sors egy különleges hosszú kisujjal pótolta a mulasztást, ezenkívül feljegyzik még, hogy a hüvelyk- és mutatóujja közötti inak lazák voltak, így könnyedén átért egy decimát, míg más zongoristák az oktávval is küzdenek. Szeretett gyakorolni, rengeteg kézlazító és –nyújtó gyakorlatot végzett, szerencsére mértékkel, így nem jutott Schumann sorsára. Játéka mindig kontrollált, kristálytiszta, de érzelmekben gazdag, dús hangzású volt. Kollégái szerették és nagyra becsülték, szívesen dolgoztak vele intellektusa és mérhetetlen művészi alázata miatt.

2009. szeptember 25-én hunyt el, 27 évvel túlélve férjét. 

Playliszt