playliszt

A kortárs zeneszerzők közül kiragyog Kadosa Pál neve. Bár alkotásait ma ritkán játsszák, minden zenész, aki valaha kapcsolatba került vele, a tisztelet, szeretet és hála hangján beszél róla.

1903-ban még Veisz Pálnak hívták, miután megszületett szeptember 6-án Léván, pont ma 111 éve.  Korán elvesztette édesapját, ezért kisgyermekként nagyszülei nevelték Nagyszombaton. Ott kezdett el zongorázni, az elemi iskola mellett. Tizenöt éves korában Budapestre költözött újból férjhez menő édesanyjával, itt már komolyabban nekilátott a gyakorlásnak és a tanulásnak. Először Pál Ilonánál tanult, majd érettségije után felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol Székely Arnoldnál és Keleti Lilinél tanulta a zongorát, emellett Weiner Leótól kamarazenét, Kodály Zoltántól zeneszerzést tanult. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a „nagy öregek” tanították, nem csoda, hogy ma már őt is mindenki így emlegeti.

Művészeti vénája nem merült ki a zenében, lelki mondanivalója más utakon is felszínre tört. Festeni és rajzolni is tanult, gyakran megfordult a kor képzőművészeti, irodalmi társaságaiban is. Jó barátságban volt Berény Róberttel, Dési Huber Istvánnal, Sugár Andorral, Pátzay Pállal és Goldmann Györggyel is.

1927-ben diplomázott, és előtte állt a karrier és a nagybetűs élet. Persze, már korábban nekiállt tapasztalatokat szerezni.  Zongoraművészként és zeneszerzőként 1923-ban lépett először a nyilvánosság elé, I. zongoraszvitjével. Első önálló szerzői estjét 1933. május 2-án tartotta. Ugyanebben az évben aratta első nemzetközi sikerét is, Amszterdamban játszotta I. zongoraversenyét. Ezt követően sorra mutatta be kompozícióit itthon, Európában és az Egyesült Államokban: II. zongoraszonátáját a pyrmonti és a casseli fesztiválon, I. divertimentóját Velencében, II. vonósnégyesét New Yorkban adta elő.

Saját művein kívül kiemelkedően fontos feladatának tartotta a kortárs zene bemutatását. Zongorajátéka erősen emlékeztetett Bartók játékmódjára, előadásmódjára a telt hangzás és a lüktető ritmika volt a jellemző. Kifejezően, szinte „magyarázóan” játszott, a hallgatóság számára egyértelművé tette a művek jelentését, de emellett megmaradt a zene gyönyörködtető szerepe is.

Fontos szereplője volt a magyar zenei közéletnek.  Alapítója volt az 1928-ban létrejött Modern Magyar Muzsikusok zenei csoportosulásnak, amelyből később kifejlődött az Új Magyar Zeneegyesület.  Tiszteletbeli tagja volt a Londoni Royal Academy of Music-nak, és rendes tagja a Deutsche Akademia der Künstel-nek. 1945-től 1983-ban bekövetkezett haláláig tanított a Zeneakadémián, ő nevelte fel Jandó Jenő, Kocsis Zoltán, Kurtág György, Ránki Dezső és Schiff András világhírű nemzedékét.

Playliszt