playliszt

Egyszer volt, hol nem volt, az inkább férfiaktól hemzsegő zeneszerzői világban volt egy testvérpár, amely mindmáig a legnagyobb hatást gyakorolta Franciaország zenei életére. Nem mások ők, mint a Boulanger-nővérek.

Nadia hat évvel volt idősebb Lili húgánál, de a sors kegyetlen szeszélye folytán majdnem hatvan évvel élte túl testvérét. Nadia és Lili családja tele volt zenészekkel. Nagyanyjuk, Juliette, akinek keresztnevét mindketten második névként viselték, híres énekesnő volt. Édesapjuk, Ernest Boulanger zeneszerző volt, a híres-neves Római Díj birtokosa, zeneszerző tanítványai közül került ki későbbi felesége, a gyermekek anyja, az orosz származású Raissa Mischetzky. Ilyen környezetben nem is csoda, hogy mindkét kislány érdeklődése a zene felé fordult.

Nadia Boulanger

Nadia, az idősebbik leány tízévesen lett a párizsi Conservatoire növendéke, zeneszerzést Faurétól és Widortól, összhangzattant Vidaltól tanult, mindemellett Vierne és Guilmant magánnövendékeként orgonaórákat is vett. A közönség figyelmét először 21 évesen vonta magára, amikor - megpályázván a Római Díjat - az elődöntőbe vokális fúga helyett hangszereset komponált, nagy botrányt kavarva. Ennek ellenére - vagy talán épp ezért? - egészen a döntőig eljutott, és ott a második lett.

Míg Nadia szinte csak a szárnyait bontogatta, Lili sajnos már élete végéhez közeledett. Az ő zenei tehetsége már kétéves korában nyilvánvalóvá vált, amint lehetett, elkezdték zenei taníttatását. 8 évesen tüdőgyulladást kapott, s ettől immunrendszere annyira meggyengült, hogy ettől kezdve szinte élete végéig beteg volt, egyik fertőzést a másik után kapta el. Egészségi állapota meghatározta életét, nem vehetett részt rendes tanórákon és koncerteken, otthon, ágyban volt kénytelen tanulni és komponálni. Zeneszerzés mestere neki is Vidal volt, mint nővérének. 16 éves korában, miután nővére feladta a próbálkozást, ő is megpályázta a Római Díjat, és négy évvel később, egy sikertelen kísérlet után el is nyerte Faust és Heléna című kantátájával.

Lili római tartózkodását félbeszakította az első világháború. Párizsba hazatérvén megalapította a Francia-Amerikai Zenei Társulatot. Ez az alapítvány azoknak a muzsikusoknak szándékozott anyagi és lelki segítséget nyújtani, akik a háború ellen tüntettek. A háború után visszatért Rómába, ott kezdte írni ötfelvonásos operáját, a Maleine hercegnőt és kórusműveit. Egészségi állapota azonban olyannyira megromlott, hogy haza kellett utaznia Párizsba. Életének utolsó két évében már korábban elkezdett kompozícióit, elsősorban operáját igyekezett befejezni. 1918 tavaszán utolsó művét, a Pie Jesu-t már halálos ágyán diktálta le nővérének, majd márciusban elhunyt.

Lili nővére, Nadia a XX. század első két évtizedében, miközben koncertezett, megkomponált számos zongoradarabot, néhány kamaradarabot és egy Fantáziát mentorának, Raoul Pugno-nak. Írt egy négyfelvonásos operát is, amelyet azonban a világháború kitörése miatt sohasem mutattak be. Saját talentumát illetően mindig is szigorú volt, húgát sokkal tehetségesebbnek tartotta. Ez a túlzott önkritika, és húgának korai halála vezetett odáig, hogy abbahagyta a komponálást és kizárólag a tanításra koncentrált. Tanárként Franciaországban és Amerikában is rengeteget dolgozott. Az óceánon túl orgonistaként és karmesterként turnézott, a II. világháború után is vissza-visszatért mesterkurzusokat tartani. Hogy csak néhányat említsünk tanítványai közül: Igor Sztravinszkij, Elliot Carter, Astor Piazzolla, Quincy Jones, Michel Legrand és Leonard Bernstein. Impozáns lista.

Nadia számos elismerés, például a Becsületrend birtokosaként, oxfordi és harvardi díszdoktorként fejezte be földi pályafutását. Magas kort ért meg, gyengülő látása és hallása ellenére szinte élete utolsó pillanatáig dolgozott. 92 évesen hunyt el Párizsban. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a Boulanger-nővérek emléke máig is minden zenészben ott él.

Playliszt