A zenetörténeti lexikonok körülbelül a VIII. századtól említenek zeneszerzőnőket, az ez előtti időkről nem sokat tudunk, ez feltehetőleg az írásbeliség hiányának tudható be.
Mivel a zene, mint mesterség nők számára nem igazán volt elfogadott, így azok női komponisták, akikről tudunk, nagyjából két csoportba sorolhatók. Az egyikbe tartoznak a gazdag családból származó hölgyek, akik megengedhették maguknak a zeneórákat, és így képezve magukat tehetségük felszínre kerülhetett. A másik csoport tagjai az egyház szolgálatába álltak, és vagy a templomi kórust igazgatták, vagy iskolákban, zárdákban tanítottak zenét, így megmaradhattak a muzsika közelében. Az egyik legkorábbról származó zenei emlék szellemi birtokosa kétségkívül az utóbbi csoportba tartozik.
Hildegard von Bingen, azaz Bingeni Hildegard német apáca volt. Bár nem avatták hivatalosan szentté, a később Áldott, vagy Szent Hildegard néven ismert nő egy szabad nemesi családba született, tizedik gyermekként 1098-ban, azaz kis híján ezer évvel ezelőtt. Kiskorától kezdve látomásai voltak, ezeket későbbi korok tudósai ideggyengeségének tulajdonították. Hogy a víziók miatt, vagy egyéb okokból, ma már nem lehet tudni, de mindenesetre a gyermeket 8 évesen zárdába küldték. Szorgalmasan tanult, s az apácák - főnökasszonyuk halála után - őt választották meg vezetőjüknek. Körülbelül 80, jobbára énekhangra komponált kompozíciót hagyott maga után.
Playliszt
