playliszt

„A muzsika fivérednek talán mestersége lesz, de neked csupán egy kellemes időtöltés maradhat. Neki még megbocsájtjuk ezt az érdeklődést, s a vágyat, hogy ismert ember legyen egy olyan területen, ami számára fontos. Fivéredet dicsérő szavak hallatán érzett őszinte örömöd bizonyítja, hogy szereted és tiszteled őt, így elégedj meg az ő sikereivel. Maradj hű ehhez az érzelemhez, legyen ez életed vezérfonala, ezek kellőképpen nőies gondolatok, és csak egy nőies nő válhat díszére nemének.”

A fenti idézet egy részlet Abraham Mendelssohn legidősebb lányához, Fannyhoz írt leveléből. Ékes bizonyítéka annak, hogy ha egy lány akkoriban a fejébe vette, hogy komponálásra adja a fejét, sokkal nehezebb akadályokkal is meg kellett küzdenie, mint az ellenpont-tanulmányok vagy az ujjgyakorlatok.

Fanny Mendelssohn egy gazdag hamburgi zsidó családba született, Moses Mendelssohn filozófus unokájaként. Előkelő felmenői között tudhatta még Fanny Arsteint és Sara Levyt, két nagy-nagynénjét, akik mindketten kiemelkedő szerepet játszottak koruk kulturális életében és a nőideál formálásában.

Fanny Mendelssohn (készítette: Wilhelm Hensel)

A fennmaradt naplórészletek és írások arról tanúskodnak, hogy Fanny legalább olyan tehetséges zeneszerző és zongorista volt, mint fivére, Felix, ha nem még tehetségesebb. A két idősebbik Mendelssohn-gyerek kicsi korától kezdve alapos zenei nevelést kapott. Fanny édesanyja, Lea, aki később lánya első zongoraóráit adta, szülés után örömmel mesélte barátainak, hogy a kislánynak „Bach-ujjai” vannak. Fanny nem okozott csalódást. Édesanyja után Ludwig Beger, majd Marie Bigot voltak tanárai. 13 évesen eljátszotta Bach teljes Wohltemperiertes Klavier-ját, méghozzá hibátlanul, és igen magas színvonalú előadásban.

Zongoratanulmányai mellett zeneelméletet és zeneszerzést is tanult Carl Zeltertől, csakúgy, mint bátyja, Félix. Első saját opuszát - egy dalt - édesapja születésnapjára komponálta, 14 évesen. Minden rendben is ment, egészen addig a pillanatig, amíg a mutogatni való tehetséges és zeneileg igen művelt kislányból önálló akarattal rendelkező ifjú hölgy nem lett, aki tisztában volt adottságaival, és szeretett volna - bátyjához hasonlóan - zeneszerző vagy zongorista lenni. Ezek az ambíciók nem fértek össze a XIX. század ideális asszonyáról alkotott képek. Egy nő legyen okos, de ne túlságosan, legyen művelt, képes legyen szórakoztatni környezetét, összetartani a családot - így foglalhatnánk össze, milyen elvárásoknak kellett megfelelni akkoriban. Fanny egy darabig harcolt édesapja akarata és kora előítéletei ellen, de amikor imádott bátyja, Félix sem állt mellé a harcban, elcsüggedt. Félix húgát komponálásra biztatta ugyan, de műveinek kiadása ellen élénken tiltakozott. Hogy ezt az ellenállást csupán a hagyománytisztelet, vagy esetleg a féltékenység szülte-e, már sohasem fogjuk megtudni. Fanny azonban olyan mély szeretettel és tisztelettel csüggött fivérén, hogy egy hozzá írt levelében így fogalmazott: „erős befolyásod és hatalmad van fölöttem, hiába tagadom. Kész vagyok már holnap feladni muzsikusi tevékenységemet és vágyaimat, ha azt gondolod, nem vagyok erre a pályára való”.

Fanny Mendelssohn (készítette: Wilhelm Hensel)

Fanny rendíthetetlenül tovább komponált, elsősorban dalokat és zongoradarabokat, néhányat bátyja neve alatt ki is adott. Amikor Félix 1846-ban Angliában járt, Viktória királynő magához hívatta. Gratulált szerzeményeihez, mondván, hogy nagyon tetszenek neki, majd megkérdezte, elénekelheti-e neki a kedvencét, az „Itáliá”-t. A dal elhangzása után Félix bevallotta, hogy ez nem az ő szerzeménye, hanem nővéréé, Fannyé. A testvérek viszonya Felix házassága után lazább lett, ez hozzásegítette Fannyt, hogy nekifogjon Op. 1-es dalgyűjteménye kiadásának.

A Mendelssohn család már Fanny kiskorában Berlinbe tette át székhelyét. Szalonjuk, ahol rendszeresen adtak házikoncerteket, az 1830-as évekre a város leghíresebb zenei helyszínévé vált. E vasárnapi muzsikálások lelke Fanny volt. Intézkedett, próbált, ő volt az esték szervezője és háziasszonya. A családnak külön zenekara és énekkara volt, itt mutatták be saját és más szerzők szerzeményeit. Ilyen alkalmakkor gyakran elhangzottak Fanny művei is. Sok ismert személyiség élvezhette itt a zene felemelő pillanatait, többek között Liszt Ferenc, Heinrich Heine vagy a Humbold testvérek.

Fanny Mendelssohn és Wilhelm Hensel

Fanny 1829-ben férjhez ment Wilhelm Hensel porosz festőművészhez, egy gyermekük született. A családi élet megszervezése és a már fentebb említett társadalmi korlátok miatt mindössze egy nyilvános fellépést jegyzett fel a krónika, egy jótékonysági koncertet, melyen Fanny bátyja g-moll zongoraversenyének szólistájaként lépett színpadra.

Férje Fannyról készített portréján egy finom arcvonású ám határozott fiatal nő látható. Naplói és levelei egy szellemes, intelligens és jó ítélőképességgel megáldott személyt mutatnak be. Zenei gondolatait, utazási élményeit kifinomultan, egyéni stílusban öntötte hangjegyekbe. Életművében természetesen megtalálhatók a nagyzenekari, oratorikus, illetve kamaraművek is, de ismertségét saját korában és most is elsősorban dalainak köszönheti, melyek a műfaj legjobbjaival vetekednek.

Playliszt