AJÁNLÓ
 
05:30
2014. 02. 07.
Valaha taxisofőrök, misztikusok vagy ornitológusok voltak. Sőt mi több, egyikőjük még miniszterelnökként...
A bejegyzés folyatódik
 
05:30
2014. 02. 07.
Holnap kezdetét veszi a több mint egy héten át tartó VI. Nemzetközi Nyári Zenei Fesztivál...
A bejegyzés folyatódik
 
05:30
2014. 02. 07.
Régóta tartozom már ezzel a beszámolóval. A świdnicai Bach-fesztivál zászlóshajója, a...
A bejegyzés folyatódik
 
05:30
2014. 02. 07.
Kyle Macdonald a classicfm.com-on megjelent kottapéldáit ajánljuk ma minden érdeklődő figyelmébe....
A bejegyzés folyatódik
 
05:30
2014. 02. 07.
Aki augusztus 5-én késő délután és este is az Auer Hegedűfesztivál koncertjeit választotta,...
A bejegyzés folyatódik
Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Ötven éve mindenki a Beatles amerikai turnéjára figyelt. A repülőgép február 7-én landolt a négy liverpoolival New Yorkban.

1964 az úgynevezett klasszikus modern zenében is sűrű év volt. A régi nagyok utolsó műveiket írták, Igor Stravinsky a megelőző év novemberében meggyilkolt Kennedy elnök emlékére csodálatos miniatűr Elégiát komponált; Sosztakovics megrendítő vonósnégyeseit írta (9. és 10. vonósnégyes). A korszak vezető komponistái közül Luciano Berio ekkoriban dolgozik egyik legszebb darabján, a Népdalokon (Folk Songs), a lengyel Witold Lutosławski pedig Vonósnégyesét írja. Az új generáció képviselői közül talán Terry Riley In C című emblematikus művét érdemes kiemelni.

A Beatles-őrület közepette azonban csak egyetlen klasszikus zenei vonatkozású hír lépte át a napi sajtó ingerküszöbét. A korszak ünnepelt olasz-amerikai koloratúr szopránja, Anna Moffo (1932-2006) február 12-én első alkalommal lépett fel a londoni Covent Gardenben. A Franco Zeffirelli rendezte Rigolettóban egyik legsikeresebb szerepét, Gildát énekelte. Helyesebben csak az első két felvonást, mert éneklés közben rosszul lett és a produkciót 45 percre felfüggesztették. Miután Moffo nem volt képes visszatérni, a darabot Elizabeth Vaughan beugrásával fejezték be.

A rendkívül csinos operaénekesnő (egyszerűen csak így nevezték: La Bellissima) karrierje 1956-ban kezdődött, szinte a semmiből tűnt fel. 1959-től tizenhét évadon át énekelt a Metropolitanben. Violettája (Verdi: Traviata) nehezen felülmúlhatónak bizonyult, csak itt 61 alkalommal bújt a kaméliás hölgy jelmezébe. Az 1960-as években, az opera hazájában, Olaszországban ugyanolyan rajongás övezte, mint az Egyesült Államokban. Az olaszok Itália 10 legszebb nője (például Sophia Loren és Claudia Cardinale) közé választották. Hangjának feltartóztathatatlan leépülése (1974) után visszavonulni kényszerült, csak nagyritkán állt színpadra.

Halálakor a legbefolyásosabb brit operakritikus, Alan Blyth írt róla nekrológot a The Guardianben, természetesen az egykori Rigolettót, Mosso első és utolsó Covent Garden-béli fellépését is felemlegette.

Molnár Szabolcs

0 Komment