playliszt

Ha megkérünk valakit, hogy soroljon fel német költőket, emberünk magabiztosan kezdi majd mondani: Goethe, Schiller… majd egy kis hallgatás után: ja persze, Heine.

Heinrich Heine Düsseldorfban született egy tehetős zsidó családba, 1797-ben, Franz Schubert és Gaetano Donizetti világra jöttének, valamint a Campo Formió-i  béke esztendejében. Egyik nagybátyja Hamburgban élt, igazi milliomos volt. Saját családja nem lévén annyi pénzt hagyott tehetséges unokaöccsére, hogy annak a nyomorúságos időkben sem kellett éheznie.

Édesapja – a család egyetértésével – úgy gondolta, hogy fia kereskedő lesz, mint ő. Az ifjú Heine egy ideig részt is vett a családi üzletben, de igazából csak a költészet és a filozófia érdekelte. Goethét „csak” tisztelte, Schillerért viszont rajongott, s ez nagy hatással volt kifejezőkészségére is. Unos-untalan szerelemre lobbant, s minden ilyen szalmaláng színtiszta költészetté vált. Az egyre csiszoltabb verseket író ifjú kereskedő egyetemre is beiratkozott, ahol Hegel óráit is hallgatta. Közben összeismerkedett az egyre forradalmibb szellemű ifjúsággal, vágyaik és indulataik megfeleltek lázongó lelkialkatának.

Gottlieb Gassen: Heinrich Heine

1813 után véget ért Düsseldorfban a francia fennhatóság, így társadalmi okok miatt hamarosan megkeresztelkedett, és az addigi angolos Harry helyett Heinrich lett a neve. S egyben annak is elérkezett az ideje, hogy műveit kiadja.  Ekkor már nem volt kereskedő és túl volt az egyetemen is. Beállt újságírónak egy haladó szellemű laphoz. 1826-ban járunk, amikor megjelent első kötete, a "Dalok könyve". Bulvárosan fogalmazva kasszasiker lett, minden idők egyik legjobban sikerült megjelenése. Telibe találta a romantikus közízlést, szerelmes, de önálló gondolatra képtelen német ifjak az ő költeményeivel vallották meg szívük hölgyének érzelmeiket. A kötet megjelenése óta eltelt több, mint 150 év alatt csak a Biblia és néhány politikai kötelező olvasmány jelent meg annyi kiadásban és annyi példányban, mint a "Dalok könyve" – ez pedig figyelemreméltó tény.

Ismét fordult egyet a politika, 1830-ban Párizsban a júliusi forradalom eltörölte a visszatért Bourbon-királyok uralmát. Lajos Fülöp "polgárkirályság"-a megint a demokrácia és a liberalizmus felé tolta a francia közéletet. Heine jól tudott franciául, így 34 évesen Párizsba költözött, ez maradt otthona élete végéig – a németek egy jelentős része nem is bocsátotta meg ezt neki soha. Pedig holtáig német költő maradt. A szabadság és a szerelem szószólója lett – ismerősen hangzik, ugye? Persze. Nem csak emlékeztet a mi Petőfinkre, de kölcsönösen hatottak is egymásra. Volt egy közös ismerősük, egy német származású magyar, illetve magyarrá lett német műfordító. Pesten Kertbeny Károly néven ismerték, Bécsben és Berlinben Karl Benkert volt a neve. Heinét magyarra, Petőfit németre fordította, mindkét nagy költőnek sokat beszélt a másikról. Heine ugyanúgy lángolt a forradalomért és a szerelemért, mint Petőfi, csak míg utóbbi ifjan hősi halált halt, Heine túlélte ezt az időszakot, és a forradalom után a komor elmúlás költője is lett.

Amikor 1849 végén a forradalom leverése és Arad gyászhíre elterjedt Európában, az irodalom két óriása gyászolta Magyarországot és a magyar népet: Ibsen a "Magyarországhoz" című elégiában és Heine az "1848 októbere" című lírai vallomásban.

Düsseldorfban született 1797. december 13-án, és Párizsban hunyt el, 59 évesen. Helye pontosan ott van a klasszikus német könyvsorozatokban, ahol érezzük - közvetlenül Goethe és Schiller után.

Playliszt