Profán cím, belátom. De régebben mind a művészeknek, mind a gasztronómiának nagyobb becsülete volt. A régi szép időkben a híres emberek kedvéért új ételeket kreáltak, a kedvükben jártak, és a végén elnevezték róluk azt a valamit.

Ahogyan ezt Jean Auguste Dominique Ingres (1780-1867) látta 1842-ben...

Playliszt

A múltkoriban egy nemzetközi apróhirdetési oldalt böngésztem, és a számtalan autó, grillkütyü és babaágy között megakadt a szemem egy szokatlan hirdetésen: "Alig használt Ondes Martenot eladó!"

A Trisztán és Izolda Stuttgartban

Egy kis, fából ácsolt halászhajó hánykolódik a nyílt tengeren, négy ember épp hogy elfér a fedélzetén. Egy asszony bálaként összecsomagolt motyóján üldögél, néha rágyújt egy cigarettára. Színesen csillogó, rojtos ruházata a romantika korának cigányábrázolásairól lehet ismerős. A hajó túlsó felén fekete utazóköpenyébe burkolózva, egy keménykalapos úr áll mélán. Emez Trisztán, amaz Izolda. Látszólag nincs közük egymáshoz, ott feszül közöttük egy "és", ami majd a második felvonás extázisában foszlik majd semmivé. Ha a Jossi Wieler-Sergio Morabito rendező-dramaturg páros pusztán csak ennyit mesélne el - nem mellesleg a Wagner által elképzelt szcenikai terekben - akkor most egy igen színvonalasan megvalósított, világos és a hagyományos Trisztán-értelmezésről beszélhetnénk. De hát a sokszorosan díjazott alkotópáros nem a hagyományápolás területén végzett munkájukkal szerzett elévülhetetlen érdemeket.

A szentpétervári zeneszerző és zongoraművész ötvennél is több filmhez írt zenét, minden más műfajnál termékenyebb volt ezen a téren.

Igaz, ez nem volt mindig teljesen önkéntes. A sztálini uralom után, az enyhébb Hruscsov-éra idején visszavonult ugyan a filmipartól, de előtte nagyon kevés lehetősége volt visszautasítani a felkéréseket. Az első és egyben leghosszabb filmzenéje az Új Babilon című némafilmhez készült. Grigoriy Kozintsev és Leonid Trauberg mozija az 1870-es párizsi kommünről szól.