Otello és a macskák
2013 12 31. 09:00 - playliszt
Szilveszter lévén nem szeretnék túl komoly témába belefogni, így egy kicsit utánaolvastam a világ egyik legkedveltebb ráadásszámának, Rossini Macskaduettjének.
Az átlagos operalátogató (ha van ilyen egyáltalán?) Gioacchino Rossinit vígoperái kapcsán ismeri, az Otello címről valószínűleg inkább Verdi ugrik be. A két mű igenis kapcsolódik egymáshoz, Rossini műve Verdi számára követendő példa, megugrandó szint volt.
Rossini operájának előadói történetéről kevés az információnk, nem véletlen, hogy ma is ritkán szerepel a dalszínházak repertoárján (noha, mint a korabeli operáknál gyakran előfordul, készült hozzá egy happy end-es változat is), viszont a zenetörténetben két komoly lábnyomott is hagyott maga után az Otello.
Az egyik Liszt Ferenc, aki Vándorévek ciklusának Velence és Nápoly kötetében a Canzona tételt Rossini színfalak mögötti gondolásának áriájára, a Nedssun maggior dolore-re írta.
A másik, valljuk be, sokkal népszerűbb emlék Rossini két szopránra komponált Macskaduettje. A változatos szövegű bravúrdarabot gyakran férfi és nő, szoprán és tenor adja elő, kihasználván a lehetőséget, hogy két, egymással évődő cica párbeszédébe még több erotikus feszültséget vigyenek. Bár a zene Rossini neve alatt fut, a valóság eltér egy kicsit. A Macskaduett tulajdonképpen egy kiegészítés az Otellóhoz, egy nálunk kevéssé ismert szerző, Robert Lucas de Pearsall tollából, aki G. Berthold álnéven alkotta meg máig is legismertebb művét.
A Macskaduett egészen pontosan három, már létező zene egyvelege: C. E. F. Weyse egy kavatinája, Otello és Jago kettőse az opera II. felvonásából, illetve Rodrigo cabalettájának részlete ugyanabból a felvonásból.
Minden énekművész repertoáron tartja, minden színpadon, minden közönség előtt bombabiztos siker…
http://www.youtube.com/watch?v=029CJaSRAkw
Boldog Új Évet kíván a Playliszt csapata!
Playliszt
