Pódiumon a történelem
2014 03 12. 09:30 - playliszt
Találós kérdés: lehet fából vagy üvegszálból, a hossza 30 és 66 centiméter között van és a leghíresebb lemezfelvételek sorsát dönti el – mi az? Válasz: a karmesteri pálca…
Az első feljegyzések a karmesteri pálca használatáról időszámításunk kezdete előtt 709-ből származnak. Az írások részletesen beszámolnak arról, hogy a patrasi Pherekydes, „a ritmusfelelős” a színpadon a zenészek által formált kör közepére ült egy magas székre, felemelte a kezében tartott arany pálcát és integetni kezdett vele, mire a muzsikusok csodálatos összhangban, egyszerre játszani kezdtek.
Ezek után hosszú-hosszú évszázadokon át nem hallani róla. Mielőtt a modern korban, azaz a barokkban újra használni kezdték, az együttesek vezetője általában a csembaló mellől vagy az első hegedű posztjáról vezényelt. Az első, csak vezényléssel foglalkozó karmesterek hegedűvonót vagy egy szorosra csavart papírtekercset használtak.
A következő állomás, Jean-Baptiste Lully története közismert. A nem túl népszerű zeneszerző egy együttes élén hosszú, földig érő botjával, a mai pálca elődjével ütötte a ritmust, és egyszer tévedésből a saját lábára ütött. A seb begyulladt, és Lully, mivel visszautasította az amputációt, belehalt a fertőzésbe.
A máig is használatos karmesteri pálca 1820 és 1840 között kezdett elterjedni, de már egy 1810-es jegyzet is beszámol arról, hogy Daniel Turk karmester oly hevesen hadonászott a pálcájával, hogy levert egy csillárt és megsebesült a reá záporozó üvegszilánkoktól. Hiába, a karmesterség egyáltalán nem veszélytelen foglalkozás…
Angliába a kontinensről Louis Spohr vitte át az eszközt, 1820. április 10-i, londoni koncertjén használta, miközben saját II. szimfóniáját dirigálta. Érthető módon, a hegedűsök nem örültek a karmesteri pozíció, és ennek jelképe, a pálca megjelenésének és népszerűvé válásának. De nem volt mit tenni, Mendelssohn londoni visszatérése után a karmesteri pálca véglegesen elnyerte a helyét a zenei világban.
Ma már szinte elképzelhetetlen egy dirigens a „fegyvere” nélkül, nagyon kevés olyan művészt láttam, aki puszta kézzel vezényelt. Olyat viszont annál többet, akinek a lendülettől például kirepült a pálca a kezéből, vagy esetleg eltört egy kiadósabb fortissimónál…
"Lengesd a pálcát, amíg a zene szól,
majd fordulj a közönség felé és hajolj meg!"
Playliszt
