AJÁNLÓ
 
09:30
2014. 03. 12.
Valaha taxisofőrök, misztikusok vagy ornitológusok voltak. Sőt mi több, egyikőjük még miniszterelnökként...
A bejegyzés folyatódik
 
09:30
2014. 03. 12.
Holnap kezdetét veszi a több mint egy héten át tartó VI. Nemzetközi Nyári Zenei Fesztivál...
A bejegyzés folyatódik
 
09:30
2014. 03. 12.
Régóta tartozom már ezzel a beszámolóval. A świdnicai Bach-fesztivál zászlóshajója, a...
A bejegyzés folyatódik
 
09:30
2014. 03. 12.
Kyle Macdonald a classicfm.com-on megjelent kottapéldáit ajánljuk ma minden érdeklődő figyelmébe....
A bejegyzés folyatódik
 
09:30
2014. 03. 12.
Aki augusztus 5-én késő délután és este is az Auer Hegedűfesztivál koncertjeit választotta,...
A bejegyzés folyatódik
Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Találós kérdés: lehet fából vagy üvegszálból, a hossza 30 és 66 centiméter között van és a leghíresebb lemezfelvételek sorsát dönti el – mi az? Válasz: a karmesteri pálca…

Az első feljegyzések a karmesteri pálca használatáról időszámításunk kezdete előtt 709-ből származnak. Az írások részletesen beszámolnak arról, hogy a patrasi Pherekydes, „a ritmusfelelős” a színpadon a zenészek által formált kör közepére ült egy magas székre, felemelte a kezében tartott arany pálcát és integetni kezdett vele, mire a muzsikusok csodálatos összhangban, egyszerre játszani kezdtek.

Ezek után hosszú-hosszú évszázadokon át nem hallani róla. Mielőtt a modern korban, azaz a barokkban újra használni kezdték, az együttesek vezetője általában a csembaló mellől vagy az első hegedű posztjáról vezényelt. Az első, csak vezényléssel foglalkozó karmesterek hegedűvonót vagy egy szorosra csavart papírtekercset használtak.

A következő állomás, Jean-Baptiste Lully története közismert. A nem túl népszerű zeneszerző egy együttes élén hosszú, földig érő botjával, a mai pálca elődjével ütötte a ritmust, és egyszer tévedésből a saját lábára ütött. A seb begyulladt, és Lully, mivel visszautasította az amputációt, belehalt a fertőzésbe.

A máig is használatos karmesteri pálca 1820 és 1840 között kezdett elterjedni, de már egy 1810-es jegyzet is beszámol arról, hogy Daniel Turk karmester oly hevesen hadonászott a pálcájával, hogy levert egy csillárt és megsebesült a reá záporozó üvegszilánkoktól. Hiába, a karmesterség egyáltalán nem veszélytelen foglalkozás…

Angliába a kontinensről Louis Spohr vitte át az eszközt, 1820. április 10-i, londoni koncertjén használta, miközben saját II. szimfóniáját dirigálta. Érthető módon, a hegedűsök nem örültek a karmesteri pozíció, és ennek jelképe, a pálca megjelenésének és népszerűvé válásának. De nem volt mit tenni, Mendelssohn londoni visszatérése után a karmesteri pálca véglegesen elnyerte a helyét a zenei világban.

Ma már szinte elképzelhetetlen egy dirigens a „fegyvere” nélkül, nagyon kevés olyan művészt láttam, aki puszta kézzel vezényelt. Olyat viszont annál többet, akinek a lendülettől például kirepült a pálca a kezéből, vagy esetleg eltört egy kiadósabb fortissimónál…

"Lengesd a pálcát, amíg a zene szól,

majd fordulj a közönség felé és hajolj meg!"

Playliszt

0 Komment