playliszt

1971-ben Arthur P. Mullaneynek, Massachusetts állam kormányzójának támadt egy egészséges, és egyben jótékony.

Megkérte a polgárokat november harmadik csütörtökjén, hogy aznap ne gyújtsanak rá, viszont azt a pénzt, amit cigire költöttek volna, adományozzák egy helyi középiskolának. Az idea sikert aratott, 1976. november 18-án már az Amerikai Rákellenes Társaság tűzte zászlajára a célt – ők egymillió embert vettek rá, hogy egyetlen napra bírják ki dohányzás nélkül. Egy évre rá már minden állam csatlakozott a mozgalomhoz, így lett minden év november harmadik csütörtökje a Füstmentes nap.

Bő egy hónapja járta be a szaksajtót a hír, hogy az Ausztrál Opera levette a jövő évad műsoráról Bizet Carmenjét, mert – szerintük – túlzottan hangsúlyosan jelen van benne a dohányzás.

Carolyn Chard, az állami finanszírozású Nyugat-Ausztrál Opera igazgatója így nyilatkozott: „Nagyon fontos számunkra a csapatunk, és rajtuk keresztül az operalátogatók egészsége és jó közérzete, és nem óhajtunk olyan művet színpadra állítani, amely bármilyen formában is egészségtelen szokást promotál.”

 A döntés állítólag önkéntes, azaz nem a márciusban működésbe lépett Healthway állami egészségpromóciós ügynökség intézkedése miatt kell a közönségnek lemondania Bizet remekművéről. Rosanna Capoligua, a Healthway vezetője beszámolt róla, hogy az igazgatótanácsot is meglepte az operaház lépése. „Egyszer csak bejöttek az irodába és elmondták, mire készülnek. ’Rendben’ válaszoltuk. Ez az ő döntésük volt. Nekünk jól jött, mert a nagy dohánygyárak, megelégelvén a bevételük csökkenését, újra bátorítani kezdték azokat a filmeket, amelyekben a dohányzás vagány, belevaló dolog.” Rosanna Capoligua azt is elárulta, hogy az ő személyes véleménye szerint a perthi operaház nem a fent említett okok miatt vette le a Carment a műsorról, hanem azért, mert az az énekes, akit szerződtetni akartak, inkább a Sydney Operaházban énekel majd az Aidában a jöcő évedban.

Tony Abbot, Ausztrália miniszterelnöke összesen ennyit fűzött a dologhoz: a politikai korrektség ilyen mértéke már „nevetséges és őrültség. Az operák cselekménye általában szélsőséges, túlzó. Ha csak olyan dalművet tűznénk műsorra, amely politikailag teljesen korrekt, akkor szinte bezárhatnának az operaházak. A Macbethet sem tiltjuk le a színházak műsoráról, csak mert királyokat gyilkolnak benne.”

Mielőtt bárki nálunk is betiltaná, nézzük meg gyorsan a „legcigarettásabb” részt!

Playliszt

(forrás: The Guardian)