playliszt

Egy tehetséges gyermek, egy túlzottan ambiciózus apa, és sok-sok zene. Általános forgatókönyv-recept, jó néhány filmcímet tudnánk mondani, de ezek közül is - egy kézenfekvő szójátékkal élve – kiragyog a Shine…

Az ausztrál film 1996-ban készült, David Helfgott aktív művészéveiről és betegségéről. Ahhoz képest, hogy nem rózsaszín hollywoodi mozi, hatalmas ismertségre és népszerűségre tett szert, a főszereplőt, Geoffrey Rusht egy Oscar, egy BAFTA és egy Golden Globe-díjjal jutalmazták alakításáért. Szakmai szempontból két komoly kritika érte a filmet: az egyik megfogalmazója Margret Helfgott, David nővére, aki cáfolja a film testvére gyermekkoráról szóló részeit, édesapjuk negatív beállítását.

A film lényegi pontja David kiemelkedő tehetsége és édesapja mérhetetlen, emberi tényezőket figyelembe nem vevő nagyravágyása. A gyermeket eleinte apja tanítja zongorázni, és mindenáron Rachmanyinov zongoraversenyét akarja beleverni, dacára annak, hogy arra egy 12 éves gyermeki lélek még nem elég érett. David édesapja saját meg nem élt ambícióit szeretné a fiában megvalósítani. David tehetségére felfigyel egy zongoraművész, és vállalja a konfrontációt a fiú apjával, átveszi a zenei nevelését.

Tinédzserként David Helfgott egy országos versenygyőzelem után meghívást kap az Egyesült Államokba, hogy ott tanuljon. Bár családja kezdetben támogató, és többen pénzt is adnak, hogy elutazhasson, David édesapja, Peter Helfgott végül megtiltja fiának, hogy Amerikába menjen, mert úgy gondolja, David távozása az egész családot tönkretenné. A tehetséges fiú összetörve, de folytatja tanulmányait tehát szülővárosában, Melbourne-ben.

David tehetséges és tudása rohamléptekben fejlődik, nem lehet tovább rejtegetni. Ismét ösztöndíj-ajánlatot kap Londonból, a Royal College of Music-ból. Apja ismét megtiltja gyerekének az utazást, de a fiú akarata megerősödött, valamint akkori tanára is mellette áll, tehát ezúttal David az utazás mellett dönt. Londonban benevez egy versenyre, ahol Rachmanyinov hihetetlenül nehéz III. zongoraversenyét játssza, amit még kicsi korában kellett megtanulnia, hogy apja végre büszke legyen rá. Ahogy gyakorol a versenyre, viselkedése egyre inkább mániás lesz. David megnyeri a versenyt, de lelkileg összeomlik, pszichiátriára kerül, elektrosokk-kezelést kap.

David Helfgott felgyógyul annyira, hogy hazatérjen Ausztráliába, de édesapja még mindig megtagadja őt. David állapota emiatt újból romlani kezd és megint intézetbe kerül. Évek múltán az intézet egyik önkéntese felfedezi Davidban a zsenit, és hazaviszi. Hamar rájön, hogy a férfi állapota súlyosabb, mint gondolta, nem tudja vállalni a felügyeletét, és egy hotelben helyezi el Davidot, aki gyakran kisétál egy közeli vendéglőbe, ahogy van egy pianínó is. Ha David leül mellé játszani, minden vendégnek tátva marad a szája.

Az étterem vezetése támogatja a művészt, aki cserébe rendszeresen játszik ott. Megismertetik egy hölggyel, Gilliannal. David és Gillian egymásba szeretnek és összeházasodnak. Felesége segítségével David képes kezelni időközben elhunyt apjával kapcsolatos érzelmeit és visszatérni a pódiumra.

Mint már említettem, a film hitelességét általában két ponton kérdőjelezik meg a kritikusok. Margret Helfgott, David nővére szerint édesapjuk szerető, gondoskodó férfi és inkább túlontúl elnéző volt, David amerikai utazásának megakadályozása pedig logikus, óvó lépés volt. Margret nehezményezi, hogy Helfgott második felesége, Gillian, illetve a film készítői is nyomást gyakoroltak rá, nehogy elmondja a maga verzióját a gyermekkorukról és ártson a filmnek. Bár David Helfgott és édesapja közötti levelezés Margret birtokában van, a jogok Gilliant, Helfgott feleségét illetik, ő pedig nem engedte, hogy ez a levelezés a nyilvánosságra kerüljön.

A mások gyakran felbukkanó kritikai észrevétel David Helfgott filmbeli zeneiségét és virtuozitását kérdőjelezi meg. Többen gondolják úgy, hogy a moziban szereplő zenei felvételek muzikalitása messze alulmarad az elvárhatónak, a zenei minőség helyett a látványos, szemfényvesztő virtuozitást emelték ki a film alkotói, nagyobb dicsfénnyel övezetten ábrázolva a művészt, mint amennyit megérdemel.

David Helfgott rendszeresen ellátogat Budapestre. Ha legközelebb jön, hallgassák meg, így lehet egyedül igazi képet kapni a tehetségéről és képességeiről.

Playliszt