Vagy amit akartok
2015 01 06. 09:30 - playliszt
Vízkereszt van, Jézus Krisztus megkeresztelkedésének ünnepe. A magasztos eseményhez képest kissé frivol, hogy ezt a címet kapta Shakespeare utolsó vígjátéka is.
Vízkereszt - részlet /Francis Wheatley/
William Shakespeare ezúttal biztosra ment, a Vízkereszt, vagy amit akartok-ba semmi újdonságot nem vitt, de beletett minden komédiai elemet, ami addig bevált. Ez az egyetlen Shakespeare-mű, amelynek kettős címe van. Az alcím, „vagy amit akartok - what you will” számos jelentéssel bír: amit akarsz, amit szeretnél, amit kívánsz, stb., de a „will” egyben szexuális vágyat, szenvedélyt is jelent.
Soha Shakespeare-darab nem ért meg annyi fordítást, mint a Vízkereszt, bár a mű magyar pályafutása nem indult zökkenőmentesen. Bár az Akadémia már 1831-ben felvette a lefordítandó drámák közé a Vízkeresztet, a lefordítására senki sem vállalkozott. Viola címen megjelent egy magyarítási kísérlet Fekete Soma tollából, de ez egy rövidített, prózai verzió. Néhány feledhető próbálkozás után 1845-ben Petőfi Sándor, Arany János és Vörösmarty Mihály elhatározta, hogy megteremtik a magyar Shakespeare-t, és a mű fordítását Petőfi egy levele szerint Vörösmarty vállalta magára, de szándékát nem valósíthatta meg, a darab így feledésbe merült.
Még mindig Viola címmel fordította le Lévay József is Shakespeare művét, ezzel a szöveggel adták elő az ősbemutatón 1879. október 26-án. A vígjáték népszerűsége a premier óta töretlen. Az első modern fordítást Radnóti Miklós kezdte el, de korai halála megakadályozta, hogy befejezze a művet, ezt Rónay György tette meg helyette. Ez a fordítást halljuk leggyakrabban máig is, de emellett Szabó Lőrinc, Mészöly Dezső és Nádasdy Ádám fordításai is rendszeresen elhangzanak.
Ha a zene szerelmünk tápja, fel!
Hadd élvezem tulzón, hogy a betelt vágy
Legyen beteggé és úgy haljon el.
Ama dalt még! Az olyan elhaló volt:
Oh! az fülembe édes hang gyanánt ért,
Mely egy ibolyaágy fölé lehel,
És illatot lop s ád. – Elég! ne többet:
Most már nem olyan édes, mint előbb.
Oh! szerelem, mily gyors vagy, mily üde!
Hogy bár kebled mindent magába vesz,
Mint a tenger: mi sem szálla abba mégis,
Bármily hatalmas és magas becsű,
Hogy gyöngévé s alantivá ne válnék
Egy pillanatban! Oly ábrándteli
A szerelem, hogy egy ábránd maga.
/W. Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok - Bevezetés - Lévay József fordítása/
Playliszt
