Varázslatos Nagypéntek
2014 04 18. 09:30 - playliszt
Wagner fejében 1857-ben fogant meg a Parsifal gondolata, de huszonöt évbe telt, mire a mű el is készült.
A komponálás során a szerző már építhetett – és épített is - a Bayreuthi Festspielhaus különleges akusztikájára. A bemutató 1882-ben volt, és Bayreuthnak monopóliuma volt a dalműre 1903-ig, ekkor vehették fel a Parsifalt más színházak is repertoárjukra. 1903-ban a new york-i Metropolitan Opera mutatta be másodszor-elsőként.
Wagner önéletrajza szerint az ihlet 1857-ben pont Nagypéntek napjára esett. Azon esztendő áprilisában Wagner és felesége Minna Asylumban pihent. Így ír Wagner: „… Nagypéntek reggelén arra ébredtem, hogy – abban a házban először – ragyogóan süt a nap, a kertben vakító zöld minden és a madarak hangosan énekelnek. Én pedig ücsöröghetek a tetőn és élvezhetem a régen áhított nyugalmat. A merengés közepén eszembe jutott, hogy Nagypéntek van, ennek összes jelentőségével és szimbolikájával. Hirtelen beugrott Wolfram Parzival című költeménye. Azóta, hogy belevágtam A nürnbergi mesterdalnokokba, hozzá sem nyúltam a témához. De akkor olyan ellenállhatatlanul rám támad újra a gondolat, hogy nagypénteki érzelmeim és gondolataim rövid idő alatt átformálódtak és rövidesen a fejemben összeállt az egész mű. Gyorsan leskicceltem és három felvonásra osztottam szét.
Később viszont, 1879. április 22-én Wagner második felesége, Cosima Wagner ezt jegyezte fel naplójába:
„Richard ma felidézte a pillanatot, amikor megfogant benne a Nagypénteki varázs gondolata. Nevetett, és azt mondta: ’Szavamra, nem hiszem, hogy Nagypéntek lett volna. Egyszerűen csak egy tökéletes nap volt a természetben. Emlékszem, arra gondoltam, hogy ilyennek kellene lennie a Nagypénteknek.’”
Playliszt
