playliszt

Steve Reich kapta az Arany Oroszlán-életműdíjat

Európa legszebb műemlékvárosa, Velence nemcsak a kortárs film, képzőművészet vagy – mint idén – építészet nemzetközi fesztiváljainak ad otthont, hanem többek között az avantgárd zene minden év őszén megrendezett, tíznapos seregszemléjének is. Az Arany Oroszlán-díjat pedig ebből az alkalomból mindig a kortárs zene egy-egy kimagasló alakja kapja meg életművéért (az elmúlt esztendők során két magyar komponista, Kurtág György és Eötvös Péter is részesült e kitüntetésben). 2014-ben az amerikai minimalista zene talán legjelentősebb képviselőjének, Steve Reichnek (*1936) adták át ünnepélyes keretek között a „Biennale di Venezia” életműdíját. A „Leone d’Oro” azaz Arany Oroszlán nem jár pénzjutalommal, ám Reich – nomen est omen – így is „gazdag” ember: művészetét néhány hónapja négyszázezer eurós díjjal ismerte el egy spanyol alapítvány…

A Zenei Biennále sajátossága, hogy programjának összeállítását azaz művészeti vezetését mindig egy-egy kortárs olasz komponistára bízzák. A „Festival Internazionale di Musica Contemporanea” azaz a kortárszene nemzetközi fesztiváljának jelenlegi művészeti igazgatója Ivan Fedele, akinek magas színvonalú kompozícióival idén májusban a budapesti Olasz Kultúrintézet közönsége is megismerkedhetett.

Ivan Fedele, Steve Reich, valamint Paolo Baratta, a Velencei Biennále Alapítvány elnöke

A Velencei Biennále kiállításainak és hangversenyeinek egyik legfőbb helyszíne a híres-hírhedt Arsenale, ahol hajdanán a „Serenissima” kereskedőhajóit – és egyben rettegett hadigályáit is – készítették.

Az Arsenale egyik legimpozánsabb épületegysége az úgynevezett Teatro alle Tese vagyis az a boltíves, oszlopos terem, amelyben egykoron a hajóköteleket sodorták. Itt tartják a Zenei Biennále nagyzenekari hangversenyeit, itt kerül sor minden évben a zenei Arany Oroszlán-díj átadására is.

A „Leone d’Oro” idei ünnepélyes átadásakor Steve Reich City Life és Triple Quartet című kompozíciói hangzottak el az Orchestra del Teatro Petruzzelli di Bari előadásában, Jonathan Stockhammer vezényletével.

Jonathan Stockhammer és Steve Reich

A Zenei Biennále kamarazenei hangversenyeinek legfontosabb helyszíne a Teatro Piccolo Arsenale.

Ugyanitt van lehetőség kamaraoperák színpadi előadására is, mint az a Zenei Biennále pályázatán nyertes négy egyfelvonásos kisopera ősbemutatóján történt. A Velencei Biennále keretein belül indított program, a Biennale College fiatal zeneszerzőknek, szövegíróknak, rendezőknek, valamint díszlet- és jelmeztervezőknek nyújtott lehetőséget arra, hogy bemutatkozzanak Európa egyik legfontosabb fesztiválján. A pályázati kiírás vígoperára („opera buffa”), illetve abszurd és/vagy szürreális színdarab megzenésítésére szólt. A szerzők és a produkciók létrehozóinak többsége még harmincadik életévét sem töltötte be, a kortárszene iránt fogékony, fiatal énekeseket pedig Olaszország zeneakadémiáiról válogatták.

A Corderie (kötélverő csarnokok) egyik legnagyobbikában rendezték meg az idei Zenei Biennále talán legeredetibb hangversenyét a Galata Electroacoustic Orchestra fellépésével. A hangverseny ötlete annál is frappánsabbnak hatott, minthogy a fesztivál ez évi mottója a limes (latinul: „határ”) fogalma volt. Galata tudniillik a neve Isztambul (Konstantinápoly) valaha genovai kereskedők lakta negyedének, s ez máris jelzi a koncert történelmi pikantériáját: a Velencei Köztársaság flottája egykoron éppen a konkurens Genova és Bizánc közötti szövetséget verte szét több-kevesebb sikerrel. A számos olasz zeneakadémia és isztambuli egyetem együttműködéséből született produkció tizenegy napos genovai workshop eredménye, amelynek során a diákok és tanáraik a nyugati zene improvizációs technikáit vegyítették az anatóliai zene modális maqamjaival. A hagyományos európai és török hangszerek váltakozó megszólalásaiba azután elektronikus úton keveredtek bele mind a velencei Arsenale, mind pedig az isztambuli kikötő háttérzajai, ami egészen speciális hangzással varázsolta el a koncert közönségét.

Diana Lapin fotója

A Szent Márk tértől csak néhány lépésre található a Velencei Biennále főhadiszállása, a Ca’ Giustinian; 15. századi eredetű palota ez, amely utóbb szállodaként adott otthont olyan hírességeknek, mint a festő Turner, a komponista Verdi vagy az író Proust. A Canal Grandéra nyíló teraszáról egyenesen a szemközti, 17. századi vámhivatalra, a Punta della Doganára, no meg a pompázatos Salute-templomra látni.

A Ca’ Giustinian rokokó hangulatú, oszlopos termében, a Sala delle Colonnéban olyan, intim hangulatú koncertek zajlanak, mint amilyet a kiváló hangszeresekből álló, izraeli Meitar Ensemble is adott.

Úgy tűnik, a „Biennale di Venezia” évről évre nagyobb meglepetéseket okoz, mint az időjárás szeszélyessége. A Zenei Biennále kortárs hangjai Velencében pedig föltétlenül kellemesebbek, mint a tengerszint emelkedését jelző szirénák…

Mesterházi Máté

(A Biennale Musica 2014 fotóit Akiko Miyake készítette)