playliszt

Klasszikus zenei fesztiválok és maratonok virágkorát éljük. A „ha már lúd, legyen kövér” rendezvények divatjában mi mással emlékezhetnénk meg méltóbban Johann Sebastian Bach 330. születésnapjáról, mint egy egész napon át tartó maratonnal? A Művészetek Palotája egy minden eddiginél merészebb ünneplést csapott március 21-én: a Bach24-en pontosan egy nap alatt elhangzott a szerző összes szólóorgonára írt műve.

Sok kételkedő szólam lengte körül a programot az előkészítés során, nemcsak a koncertlátogatók, hanem a szervezők körében is – árulta el Fassang László, a Müpa orgonakoncertjeinek művészeti vezetője. 24 órán keresztül folyamatosan koncertek? Éjszaka is??? Ugyan ki fog bemenni hajnali 4-kor egy koncertre? Senki… Egyébként is, hogy lehet egy teljes napon át csak Bachot hallgatni? De leginkább: hogy lehet egy teljes napon át csak orgonát hallgatni? Hát jelentem, lehet! Sőt, jó! Azt hiszem, minden résztvevő nevében mondhatom: egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak.

Ismert tény, hogy Bach életművében fontos szerepe van a számmisztikának, különösen a 14-es számnak, hiszen a Bach név betűi ábécében elfoglalt sorszámainak összege (2+1+3+8) pont ezt a számot adja ki. „Sok lehetőség felmerült a koncertfolyam struktúrájával kapcsolatban. A végleges koncepció megszületése után derült ki számomra: összesen 14 hangversenye lesz a sorozatnak.” – nyilatkozta Fassang. (Ha ez nem volna elég bizonyíték a barokk ikon szellemi áldására, a Müpa orgonaművésze azt is elárulta, hogy a Fiatal tehetségek című koncertre egészen véletlenül 14 ifjú orgonista fellépőt választottak ki.)

Korunk rendkívül magas ingerküszöbű közönségétől talán nehezen várható el, hogy végighallgasson 14 koncertet, a szervezők ezért gondoskodtak róla, hogy ne csak hallgassuk, hanem nézhessük is azokat. Az éjszakai szeánszokon – amiket a színpadon elhelyezett babzsákokban heverészve is lehetett élvezni – Besnyő Dániel és Battha Gáspár lenyűgöző fényfestésével keltették életre az orgonasípokat, a nappali koncerteken pedig két hatalmas vetítővászon gondoskodott a vizuális élményről. Erre valóban szükség is volt, hiszen a művészek az elektromos helyett többnyire az orgona fenti játszóasztalát választották, aminek billentésérzékeny mechanikája nagyon fontos tényezője a „historikus-közeli” előadásnak. A vetítés nemcsak a játékosok virtuóz kézmozdulatait és lehengerlő pedáltechnikáját, hanem egy ünneplő nadrág alól ki-kivillanó sárgapumás zoknit is közelebb hozott a közönséghez. Füleink már sajnos kevésbé lehettek elégedettek. A maratont indító d-moll toccata és fúga első hangjainak ünnepélyességét teljesen elrontotta az orgona hamissága. Elgondolkodtató kérdés, hogy egy ilyen esemény előtt vajon miért nem hangolták fel a maraton hangszerét.

Március 20-án este 10-kor így indult tehát Michel Bouvard, a párizsi Conservatoire tanárának hangversenyével a koncertfolyam, amelynek további két jeles külföldi művész is vendége volt: Lorenzo Ghielmi milánói orgonaművész Bach itáliai ihletésű darabjainak és a Vivaldi-átiratoknak tolmácsolójaként, Christoph Bossert, a würzburgi zeneművészeti főiskola tanára pedig a német kultúra képviselőjeként. Az előadói stáb nemcsak nemzetiségét, hanem korát és játékstílusát tekintve is vegyes volt, így a zenei megközelítés végtelen tárházának lehettünk tanúi a maraton során. Ez kétség kívül minőségbeli különbségeket is jelentett. Néhányan például megfeledkeztek arról, hogy a kottát interpretálják, ne pedig lélek nélküli monotonitással lejátsszák, vagy, hogy az egymást követő műveket változatosan, a jelentéstartalomnak megfelelően regisztrálják. A megfelelőnél lényegesen lassabb tempóban végigjátszott koncertműsort is hallhattunk, volt tehát alkalmunk az unatkozásra is, egy-egy előadásból pedig egyértelműen kiderült, hogy bár megszólaltatója a billentyűsjáték mestere, mégsem az orgona a fő profilja.

Természetesen a legmagasabb művészi színvonal is képviseltette magát, és
feledtette a gyengébb pillanatokat. A leghangosabb sikert vitathatatlanul Elekes Zsuzsa, Szabó Balázs, és Christoph Bossert aratta. Az esemény zárókoncertjét adó Bossert évtizedek óta rendkívüli mélységgel és megdöbbentő eredményekkel kutatja Bach zenéjét. A Clavierübung III. kötetének minden apró mozzanatában érezni lehetett a zenei szövet jelentésének legmagasabb szintű birtoklását és átadását – lélegzetvisszafojtva hallgattuk. Hasonló intellektualitás tükröződött volt tanítványának, Szabó Balázsnak játékában, aki szintén egy teljes sorozattal, a Neumeister-korálok előadásával nyűgözte le a hallgatóságot. „Szenzációs élmény egy teljes Bach-ciklust végigjátszani! Olyan belső összefüggéseket fedezhetünk fel így, amire egy-egy darab eljátszásánál nincs lehetőség. Az egyén háttérbe szorul, és Bach számmisztikája, illetve ciklikus kompozíciós technikája határozza meg az előadást. Az ember szinte észre sem veszi, hogy két órát orgonált, hiszen egy logikusan felépített folyamaton halad végig.” – nyilatkozta Szabó, a Zeneakadémia és a Bartók Béla Konzervatórium orgona tanszakainak tanára, akinek egyik növendéke, Szedmák Eszter is fellépett a fiatal tehetségek koncertjén. A Bossert-Szabó-Szedmák sornál egy hosszabb láncolat is kirajzolódik a fellépők között: Michel Bouvard a hat triószonátát megszólaltató Fassang László mestere volt, aki viszont az Orgelbüchleint játszó Tóka Ágostont tanította, Tóka pedig a tizenhárom éves Palkovics Mária oktatója. „Egy tanárnak mindig nagyon nagy örömöt jelent, ha növendékének keze alatt megszületik egy produkció, ami most ráadásul szerves része a Bach24-nek. Egy ilyen fellépés a diákok számára nagyon fontos, meghatározó élmény.” – mondta Szabó Balázs.

Miközben a hangversenyteremben zajlottak a koncertek, jobbnál jobb kísérőprogramok csábították a pihenni vágyókat a Müpa különböző helyszíneire. Az Üvegteremben az AerisOrgona Kft. nyitott műhellyel várta az érdeklődőket – a bátrak még orgonasípot is készíthettek, a még bátrabbak pedig a Zeneakadémia hallgatóitól, illetve Fassang Lászlótól kaphattak orgonaórát.

Sokféle szempontból volt tehát rendkívüli ez a születésnap – egyéni elmélyülés és közösségi élmény, szellemi teljesítménytúra és önfeledt szórakozás egyszerre. A kötetlen hangulat ellenére – ami a fellépőket is megérintette, hiszen volt, aki hálósapkában vonult be saját éjszakai koncertjére – a művészek elmondása szerint sokkal elmélyültebb figyelem kísérte játékukat, mint egy átlagos koncerten. „De a legjobb pillanat az volt, amikor éjfélkor szó szerint megrohamozták a babzsákokat…” – mesélt élményeiről Fassang.

A Bach24 sikere kétségtelen: Káel Csaba értékelése szerint közel hatezren fordultak meg a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a rendezvény ideje alatt. És igen, kérem, volt, aki végighallgatta az összes koncertet! A közös meghajlásnál csaknem húsz büszke rajongó állhatott a színpadra a fellépők mellé. Lesz vajon a közeljövőben hasonló orgonamaraton? „Igen, mindenképpen szeretnénk hagyományt teremteni.” – hangzik a válasz. Már alig várjuk…

Hózsa Zsófia