playliszt

Liszt Ferenc születésének 205., halálának 130. évfordulójának alkalmából rendezi meg újra a Filharmónia a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt 2016. szeptember 2-11. között a Zeneakadémián. Az 1984. január 1. után született zongoristák még május 2-ig jelentkezhetnek a megmérettetésre. A verseny apropóján Dráfi Kálmánnal művészetoktatásról, mester–növendék-kapcsolatról is beszélgettünk. Második rész.

Hózsa Zsófia: Öt éve áll a Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékének élén. Hogyan tekint vissza erre az időszakra? Sikerült megvalósítania a reformterveit?

Dráfi Kálmán: Maga a tanszék is reform, hiszen épp öt éve alakult át a Zeneakadémia legnagyobb egységévé. A zongora szak mellett jelenleg hozzánk tartozik az orgona, a csembaló, a korrepetíció, a kötelező zongora, a harmonika, a hárfa és a cimbalom is. (Cimbalmozni egyébként tudok is egy kicsit, gyermekkoromban tanultam játszani rajta, amikor édesapám zenekarának nálunk volt próbája.) Szerencsém van, mert a szakcsoportvezetők mindegyike nagyszerű művész. Rengeteg segítséget kapok tőlük, cserébe pedig teljes függetlenséget adok a szakoknak, ez a legfontosabb elvem tanszékvezetőként. Szerintem nem az a jó vezető, aki mindent saját kezűleg tud irányítani, hanem aki megtalálja a legjobb embereket a megfelelő posztokra. Büszke vagyok rá, hogy ezt a tanszéket sikerrel tudom működtetni. Harmonikus a kapcsolat oktatók és hallgatók között, jó a hangulat, versenygyőzelmek sorozatát ontják a növendékek – nem csak a zongoristák, hanem a tanszék többi diákja is. Nagyon örömteli számomra ez a munka.

HZs: A liszti örökség tisztelete és ápolása nagyon erős itt a Zeneakadémián, az alapítás óta azonban eltelt 140 év. Ilyen hosszú idő után is él még a hallgatók körében ez a szellemiség?

DK: Sőt, egyre erősebben él, és azt látom, hogy a növendékek igénylik is ezt. Meg szoktam kérdezni a külföldi zongorista hallgatókat, hogy miért éppen Budapestet, a Zeneakadémiát választották. A válasz mindig ugyanaz: itt lehet a legautentikusabban Lisztet és Bartókot tanulni. Természetesen minden zeneszerző, minden stílus megismerése fontos a tanulmányok során, de az én szakmai és művészi koncepcióm leglényegesebb része, hogy a mi hangszerünk, a zongora Liszt Ferenccel együtt fejlődött ki. Ő volt az első zongoraművész és zeneszerző, aki sejtszinten ismerte a hangszert, ezért mi is az ő műveivel tanulhatunk meg igazán zongorázni.

HZs: A zenészek körében ma divatos téma a versenyzés kérdése. Valóban ez a karrier elindításának megfelelő módszere? Egyáltalán lehet objektív végeredményt hirdetni egy művészeti versenyen?

DK: Ez fontos kérdés, sokat beszélgetünk róla a növendékekkel, tanár kollégákkal. Úgy érzem, az utóbbi években már nem a versenygyőzelem a karrier építésének egyetlen kulcsa. Évente százával rendeznek zongoraversenyeket, de hol vannak százával világhírű művészek? A versenyeket sokszor korrekt, „jól zongorázó” produkcióval meg lehet nyerni, ezek az előadók azonban nem mindig futnak be. A közönséget nem érdeklik a korrektül zongorázó mesteremberek, ők igazi művészekre kíváncsiak, akiket azonban csak a legnívósabb, jól átgondolt követelményeket felállító, és legnagyobb szakemberek által zsűrizett versenyek tudják kiszűrni. Mostanában Magyarországon is indulnak olyan karrierek, amelyek nem versenyekre, hanem inkább szponzori kapcsolatokra építkeznek. Egyre több az olyan zeneszerető és -pártoló, aki pénzével, kapcsolatrendszerével segíti a fiatal művészek pályakezdését. Persze ennek a kiaknázása nagyban szerencse és ambíció kérdése, ezért fontos, hogy a leendő művészeket felkészítsük a profi karrierépítésre. Amellett, hogy igyekszünk átadni nekik a saját tapasztalatainkat, van egy kifejezetten erre a célra létrehozott szakunk, a diploma utáni szólistaképzés. Ez világviszonylatban is ritka, és újdonság. A hallgatókat felkészítik arra, hogyan kell együttműködni egy menedzserrel, karmesterrel, van karrierépítés nevű tantárgyuk. Jelenleg egyetlen japán művész tanul ezen a szakon, de nagyon remélem, hogy hamarosan a magyar fiatalok is felismerik a hasznosságát, és jelentkeznek majd.

HZs: Szeptemberben a Zeneakadémián rendezik meg a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt, amelynek zsűrijében Ön is helyet foglal majd…

DK: A Liszt Zongoraverseny Budapest egyik legjelentősebb zenei eseménye lesz az évben. Ezt a versenyt Dohnányiék újították fel még a század elején, a háború előtti első verseny győztese pedig Fischer Annie volt. Sokáig Liszt-Bartók Zongoraversenynek hívták, kicsit sajnálom is, hogy ő kimarad ebből, de a Bartók-év alkalmából készülőben van egy másik, róla elnevezett zongoraverseny is. Bár a világban több nemzetközi Liszt-verseny is van, például Weimarban, Ütrechtben, ez a legrégebbi és legpatinásabb. Természetesen nagyon örülök és megtiszteltetés számomra, hogy szeptemberben zsűritag lehetek. Nagyon várom a versenyt, és minden idegszálammal azon leszek, hogy a valóságot tükröző végeredmény szülessen. Úgy gondolom, a Zeneakadémia büszke lehet majd erre a rendezvényre. A kulisszák mögött már látható, hogy magas színvonalú megmérettetés lesz, de a jelentkezés még nem zárult le, úgyhogy kíváncsian várjuk a végleges mezőnyt.