playliszt

Vajon sejthette-e két esztendeje Orendt Gyula, sepsiszentgyörgyi születésű, akkor 26 éves fiatalember, hogy élete álma, Monteverdi Orfeója címszerepének eléneklése ilyen hamar valóra válik? Vajon gondolhatta-e 2011 szilveszterestjén a bécsi Theater an der Wien nézőterén ülve, hogy a sors kifürkészhetetlen akarata folytán az akkor és ott látott rendezésben debütálhat majd mint trák dalnok? Ő, aki az idő tájt "csupán" stúdiósa volt annak a berlini Staatsopernek, melynek ma már megbecsült szólistája… Az álom, ha nem is Bécsben (ahol Orendt a Volksoper tagjaként kezdte nemzetközi pályafutását), de legalábbis a lotaringiai Nancy ékszerdoboz-operaházában, a produkciót átvevő Opéra national de Lorraine-ben valósult meg.

Régi tapasztalat, hogy amit látunk, azt jobban is halljuk. Hogy van-e a zenének látható része, az már egy másik kérdés. Hogy lehet-e olyan zenét írni, melyet látni is kell (vagy érdemes): nos, ez nem kérdés.

Az Átlátszó Hang Fesztivál három koncertjén a zene láthatósága sokféle értelemet nyert. Szóba került az akusztikus folyamatok jobb megértése, azaz a zenei jelenségek átláthatósága, értelemmel való felruházása (belátás); a koncertekhez kapcsolódó kurzusukon, beavató előadásokon pedig a sound-painting segítségével látható jelek által váltak a legkülönbözőbb módon keltett hangok akusztikai értelemben rendezett egységekké, néha zenévé is… (A sound-painting - saját definíciómban - egy speciális jelnyelvvel irányított csoportos improvizációs technikát, egyfajta teremtő vezénylést jelent.)

Ez megint egy régi emlék… Egyszer volt, hol nem volt, néhány éve, 2009-ben Budapestre látogatott a vastag, összeszokott, leginkább forró fekete csokoládéhoz hasonlatos hangzású Philadelphiai Szimfonikus Zenekar a világhírű zongorista-karmesterrel, Christoph Eschenbachhal az élen.

Érdekesen összeválogatott műsorral készültek, Beethoven Egmont-nyitányát, Sibelius hegedűversenyét és Schubert VII. szimfóniáját kínálták az egybegyűlteknek. A műsort azért mondtam el gyorsan a beszámoló elején, mert túl akartam esni rajta, nem ezért emlékszem az estére, hanem más miatt.

139 évvel ezelőtt, az akkori Németország (ma Franciaország) Kaysersberg nevű városában megszületett a Nagy Fehér Varázsló, más néven Oganga, aki teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár és orvos volt egy személyben. Nem mellesleg Nobel-békedíjas.

Albert Schweitzer (Arthur William Heintzelman rézkarca)

Európában, még a legműveltebb emberek között is találunk olyat, aki 13-án - pláne, ha péntekre esik - nem fog semmi komolyabb tevékenységbe. Az e naphoz kötődő balszerencse-érzés kezdetét valahol a XII. században kell keresni. A templomos lovagrend elleni per és letartóztatási hullám is péntek 13-án, 1307 októberében indult el - feltehetőleg innen jön az egész.