playliszt

A The New York Times művészeti rovata nemrég közzétett egy listát, hogy az újság kritikusai (vagyis a szakma kiemelt példányai) milyen felvételeket hallgattak legszívesebben az utóbbi időben. Érdemes belepillantani. Van olyan, amiről itthon nem is hallunk, de szerencsére Magyarország két vonatkozásban is képviselteti magát ezen a nemzetközi szúrópróbán.

Brahms: IV. szimfónia (New York-i Filharmonikus Zenekar, vez. Leonard Bernstein)

A kritikus (Zachary Woolfe) Bernstein leveleit rendezte éppen sajtó alá, és a munkához melléktanulmányként, háttérzeneként végighallgatta sok felvételét. Kedvence a IV. szimfónia lett, szerinte ez méltó a legjobban Bernstein örökségéhez.

Leonard Bernstein a Lincoln Centerben, 1962-ben (fotó: Sam Falk)

A Fazekas György brácsaművész szerkesztésében és szervezésében megvalósuló koncerten Bach egyik legtöbbet idézett kompozíciója tucatszor hangzott el. Mégsem untuk meg.

Ez nem aktuális kritika, hanem az egyik legkedvesebb emlékem az elmúlt időszak koncertlátogatásaiból…

Némi bátorsággal kimondhatjuk, hogy 1770. december 16-án, 243 évvel ezelőtt jött a világra Ludwig van Beethoven. Az "olcsóbb", magukra kevesebbet adó lexikonok bizonyosságként kezelik ezt a dátumot, míg a zenetörténészek adu ásza, a Grove lexikon óvatosan csak annyit ír, hogy egy nappal később, 17-én megkeresztelték, tehát valószínű, hogy 16-án született.

Ha figyelembe vesszük a tényt, hogy Beethoven szüleinek már született egy gyermekük 1769-ben, aki mindössze hat napot élt, nem nehéz elképzelni, hogy a következő újszülöttet is siettek bemutatni minél hamarabb a templomban. Nem féljenek, nem egy újabb Beethoven-életrajz következik most. A legnagyobb tudósok foglalkoznak vele, többkötetes művek szólnak életéről, munkásságáról. Én Ludwig van Beethoven kezdő lépéseit szeretném felidézni az évforduló alkalmából.

Ha megkérünk valakit, hogy soroljon fel német költőket, emberünk magabiztosan kezdi majd mondani: Goethe, Schiller… majd egy kis hallgatás után: ja persze, Heine.