Tíz nap a milánói világkiállításon – ennyi időm volt, hogy végignézzem az Expót, és felkutassam a közel 150 pavilonból a zenei vonatkozásúakat. A tradicionális hangszerkiállításokon túl a legérdekesebbet Lengyelország pavilonjában láttam. Festett operaplakátok meztelen nőkkel a főszerepben. Polgárpukkasztás? Vagy tényleg összeköti ezeket a műveket a női test?
Kicsit jobban beleásva magunkat Rafal Olbinski munkásságába, kiderül, hogy sokkal inkább maga a nő, mint csak a puszta meztelenség foglalkoztatja. Az 1943-ban született lengyel, de 1981-ben az Egyesült Államokba emigrált illusztrátor és festőnek öt gyűjteményes könyve jelent meg, az egyik egyszerűen azt a címet viseli: Women. Egy másik gyűjteményének címe Olbinski and the Opera. A lengyel pavilon a legnagyobb amerikai, angol és lengyel díjakkal kitüntetett művész azon posztereit állította ki, melyeken ezt a két főmotívum együtt található meg.
1. Carmen:
A képen a női ideál látható, akit sok férfi szeretne érinteni. A női test legintimebb pontjaihoz nyúló kezek valójában csak kesztyűk, vagyis a férfi csupán az érintés illúzióját kapja meg: majdnem meghódítja Carment, de végül mégis kosarat kap. A nő kegyeire való ácsingózást érzékelteti a mellbimbó helyén található csengő is. Az ábrázolt nő természetesen nem valamelyik kényeztető kesztyűt bűvöli tekintetével, hanem a következő áldozatot, a kép nézőjét.
2. Salome:
A kép legfeltűnőbb pontja Keresztelő Szent János szemének elhelyezése. A szem, melyet Salome kényszeríteni akart, hogy nézze a lány bájait… A fej, a fátyol, a tánc – mind megtalálhatók a poszteren.
3. Álarcosbál:
A képen látható álarc mögött a nő férje és szerelme is rejtőzhet. Az érzéseivel küszködő Amelia (mind átvitt, mind konkrét értelemben való) meztelensége mindkét esetben érthető. Olbinski a tekintetében komoly, de gesztusaiban közvetlen, őszinte asszonyt és a bonyodalmakat generáló, „álarc mögé bújó” férfi(aka)t ábrázolta.
4. Simon Boccanegra:
Az opera cselekménye és a kép tartalma közti összefüggést azért nem érdemes mélyebben elemezni, mert a poszter, pontosabban az arc-ruhás motívum más mű címével is megjelent (Thomas Murphy: She Stoops to Folly). Ábrázolhatja a versengő hódolókat vagy az apakérdést, esetleg Murphy drámája kapcsán a szexualitással vívódó nőt, de mindenképp ellentétes felek/érdekek különbözőségét, mégis több szálon való összekötődését.
5. Jeanne d’Arc:
Ezt a posztert pedig egy az egyben viszontláthatjuk Olbinski Elektráról készített képén. A fehér, a meztelen, az Isten szolgálatában álló ártatlan Johannát látjuk a harcban szerzett halálos sérüléseivel. Ha nagyon bele szeretnénk magyarázni valamit, akkor egyfajta isteni páncélt is felfedezhetünk a kiálló vasakban…
6. Bohémélet:
A vacak, beázott szobácskában vagyunk, ahol a Mimi és Rodolfo kapcsolatának kezdetét jelképező kialvó gyertya füstjében magát Rodolfót is látjuk. Az ablakon kinézés motívuma szintén a Mimi haláláról utoljára értesülő, ablakban elmerengő Rodolfóra utal. A lenge öltözék pedig magyarázattal szolgál, pontosabban utal Mimi tüdőbajára.
7. Fidelio:
A kép talán az egyik legegyértelműbb a sorozatban. A nőiességét eltakaró, haját összefogó, férfinak öltöző Leonora a börtönbe kerülő Florestan védőangyala. Rácsok, angyalszárnyak, nő – ez Fidelio.
8. Antigoné:
Agyam rövid szabadon engedésének eredménye: Antigoné magára ölti országa „ruháját”, vagyis az erkölcsileg logikus döntés helyett engedelmeskedik a törvénynek.
9. Iphigénia Tauriszban:
Cikkünk záróképén kevesebb konkrét utalást vélek felfedezni. Ám ezek csak az Expón kiállított munkák, úgyhogy aki további frappáns posztereket szeretne nézni, az látogasson el erre vagy épp erre az oldalra, ahol még több operával, filmmel és egyébbel kapcsolatos képet talál.
Mona Dániel
