Úgy érkeztem, mint szórakozásra éhes hallgató, úgy távoztam, mint benyomásokat racionalizáló kritikus. Hogy mi történt közben? Hallottam egy remek koncertet, valamint rám talált a főszerkesztő. Február 24-én Anne Sofie von Otter és a Les Musiciens du Louvre Grenoble adott hangversenyt a Zeneakadémia Nagytermében.
Anne Sofie von Otter a 80-as évektől kezdve a világ egyik legkeresettebb mezzoszoprán énekesnője. Pályája során a legnevesebb operaházakban és koncerttermekben (MET, Milánói Scala, Covent Garden) lépett fel, olyan kiváló karmesterekkel muzsikált, mint Marc Minkowski, Solti György, Claudio Abbado és John Elliot Gardiner. Az énekesnő partneréül az est folyamán a Marc Minkowski által alapított, nemzetközi sikereket egymásra halmozó Les Musiciens du Louvre Grenoble együttes szegődött.
A hangverseny során ízelítőt kaptunk a barokk zenekari muzsika csillogásából (Telemann: Tafelmusik, Vivaldi: D-dúr hegedűverseny, Handel: B-dúr concerto grosso), valamint a barokk operák kifejezésbeli gazdagságából (Vivaldi és Handel áriái). A koncert elején a humoré, pontosabban a tragikomédiáé volt a főszerep, ugyanis Telemann Kanári-kantátájával vette kezdetét a műsor. A tollasjószág elhalálozására írott darab nyitószámként való előadása olyan közvetlenséget és lendületet adott a hangversenynek, amely mindvégig megmaradt. A darab első hangjai után már tudtuk, mi vár ránk a továbbiakban: komolysággal, vidámsággal felöltöztetett örömzenélés, a legjobb értelemben vett zenei szórakoztatás.
A zenekar hangzása egységes volt és szép. A vonósok játéka a tökéletes összehangoltság benyomását keltette, hangjuk kellemes puhasággal szólalt meg. Az együttes hangzásának kereksége nem kis részben a fúvósok érdeme is volt. A fuvolista, mikor a dallamos anyagot bemutató hegedűvel unisonóban játszott, vonós társára irányuló oly nagy figyelemmel zenélt, hogy kettejük dallamformálása nem vált el egymástól, hangszíneik eggyé olvadtak. A fagottos hangképzése a szélsőségesebb dinamikákban is stabil maradt, játékát nagyfokú muzikalitás jellemezte.
A koncertmesteri tisztségben fellépő Thibault Noally amellett, hogy biztos kézzel irányította az együttest, a szólópasszázsokban – főképp a Vivaldi-hegedűversenyben – nagy élményt nyújtó, virtuóz hegedüléssel örvendeztette meg a közönséget. Játékának legfőbb jellemzője az a fajta könnyedség, lezser zeneiség, ami a nagy historikus hegedűsök, valamint népzenészeink muzsikálásában érhető tetten. Több alkalommal is emlegették már nekem a párhuzamot a barokk és a népi hegedülés között, a kapcsolat meglétében magam is egyre biztosabb vagyok.
Anne Sofie von Otter egy jelenség. Rendkívüli énekes, aki évtizedeken át a legmagasabb színvonalat képviselte az énekművészetben, és aki most, kerek 60 (!) évesen, ereje teljében és képességeiből mit sem veszítve koncertezik világszerte. Nagy élmény volt hallani őt. Hangjának szépsége, hangkezelésének könnyedsége, továbbá kivételes muzikalitása és koncentrált színpadi jelenléte felejthetetlen élményt nyújtott. Számomra az est fénypontja a Cara Sposa című ária (Handel: Rinaldo) előadása volt, mely során Otter rendkívüli szuggesztióval énekelt.
Elek Martin
