playliszt

Talán nem a legáltalánosabb megoldás, de elvégre ezért van a Müpa Live Webcast: otthonról, fotelből, lemaradva az első háromnegyed óráról, a vacsorámat rágcsálva, de mégiscsak megnéztem a Vashegyi-féle Poppeát.

Döbbenettel vegyes büszkeség fogott el, mikor az előadás stáblistáját olvastam. Felnőttünk… Tatai Nórával és Korbász Viktorral nemrég léptünk be a Zeneakadémiára mint gólyák, most meg a Müpa színpadán énekelnek teljes sminkben és jelmezben. Molnár Annát a gimnáziumból ismerem, mint ahogy – és ez okozta a legnagyobb meglepetést számomra – Geréb Zsófiát is, a darab rendezőjét. Eltelik néhány év, és a „szeretnék rendező lenni” kijelentésből operaprodukció lesz. Az évfolyamtársaim pedig Full HD-ben néznek rám és énekelnek nekem egy olyan előadás keretein belül, melyet Vashegyi György és az Orfeo Zenekar neve fémjelez.

Amikor odakapcsolok a közvetítésre, épp Jeffrey Thompson produkálja magát. Amit művel, az a bátor régizenélés, ami nekem piszkosul bejön. Tudatosan durva, nyers hangja gunyorosságot, iróniát, groteszkséget, torzságot üzen – olyan figurát, akin egyszerre lehet nevetni, és egyszerre lehet félni tőle. Alapjáraton is sugárzik belőle az őrület,

de ezen a ponton csak annyit tudtam mondani (a szó legpozitívabb értelmében), hogy „Ez beteg!”:

Thompson olyan szinten ura a hangjának, hogy tegyen az előadásába bármilyen merész gaget is, az egy pillanatra sem megy a profizmus, a technikai tökéletesség, de még az auditív élmény rovására sem. Szépen produkál csúnya hangot, ilyen van? Van.

Aztán ott van a hanyatló nyugat ópiuma, az a fránya szexualitás… Pázmány Virág kitett magáért, amikor Baráth Emőkére (Poppea) tapulós arany latex tornadresszt adott. És Geréb Zsófiát sem kell félteni, aki olyan forró jeleneteket rendezett, hogy olykor a tévé előtt ülve zavarba jöttem.

Vashegyi György női énekesre (Vizin Viktória) osztotta Néró szerepét, így mind az ő (természetesen Néróé, nem Vashegyié) Poppeával való duettjei, mind Damigella (Zemlényi Eszter) és Valletto (Molnár Anna) kettősei igen homoerotikusra sikerültek.

A döbbenet az, hogy ez mind benne van Monteverdi zenéjében és az opera szövegében – bele se merek gondolni, milyen hatást érhetett el akkoriban. De említhetnénk Ámor táncos énjét is, Egyed Beátát, aki egy lenge pólóban gyönyörű mozdulatok képében szórta nyilait a közönség közé. (Ha szemnek Ámor, akkor fülnek is Ámor: Pintér Ágnes kristálytiszta hangjáról se feledkezzünk meg.) És akkor még nem is beszéltünk Néró azon jelenetéről (amelyet vagy elhagytak, vagy sorrendváltoztatás miatt az opera elejére tettek), amelyben a császárnak egy Poppea szépségét dicsérő óda következtében a nyílt színen lesz vokális orgazmusa.

Végül egy kis szemezgetés az élményekből… (Elnézést kérek Hagar Sharvit és Matthew Shaw énekművészektől, hogy nem kerülnek szóba. Kiválóan énekeltek, csak a fejemben lévő kavar nem dobta előtérbe őket.)

Sebestyén Miklós (Seneca) mély basszushangjai úgy kellettek olykor, mint egy falat kenyér. Ezek a záróhangok igazi ínyencségek voltak a fül számára.

Ki kell emelni Soós Attila koreográfust is, aki nemcsak Ámornak készített kiváló mozdulatsorokat, de biztosan köze van Seneca tanítványainak egyszerű, de sokféleképpen magyarázható jeleneteihez is.

Mészáros Péter, Korbász Viktor és Borka Ákos próbálták lebeszélni mesterüket az öngyilkosságról, miközben még ebben a kritikus helyzetben is magukat igyekeztek jobb fényben feltüntetni, hátrahúzták egymást, hogy elébe kerüljenek a többieknek. Aggódó, kétszínű, tisztelettudó, képmutató – elég összetett karakterek, pedig bőven mellékszerepekről beszélünk. Mindeközben a srácok hangja is kiváló volt, mint ahogy tulajdonképpen valamennyi énekes jól teljesített.

Baráth Emőke szopránjával csak rátett a szexiségre, Vizin Viktória ügyesen találta el a kegyetlen-szerelmes császár hangszínét, Hagar Sharvit egyszerre volt megcsalt szerelmes és bosszúra éhes császárné, Tatai Nóra a naiv és…

Itt mindenki összetett személyiség??? Ez Monteverdi műve? Vagy Geréb Zsófié? Vagy Vashegyié? Vagy csak én magyarázom túl? Nem én vagyok a kritikus, hogy ezt megmondjam? Nem. Én most szimpla befogadó voltam. Poppeát néztem a tévében. És élveztem!

Mona Dániel

fotók: Posztós János / Müpa