AJÁNLÓ
 
23:05
2015. 04. 02.
Előfordul, hogy egy koncertnek már a műsor-összeállítása is egyfajta interpretációt sugall....
A bejegyzés folyatódik
 
23:05
2015. 04. 02.
Csaknem két és fél órával a termet betöltő, zúgó tapsorkánt megelőzően lépett az Óbudai...
A bejegyzés folyatódik
 
23:05
2015. 04. 02.
Egy kortárs bemutatóval és egy teljes Schönberg-félidővel szemben mindössze negyedórányi...
A bejegyzés folyatódik
 
23:05
2015. 04. 02.
Zenével szórakoztatni óriási felelősség. Bohóckodni, idétlenkedni csak a legkomolyabb felkészültséggel...
A bejegyzés folyatódik
 
23:05
2015. 04. 02.
Az Óbudai Danubia Zenekar vezetőjével repertoárépítésről, kritikusokról, blogírásról...
A bejegyzés folyatódik
Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A négy zenemű, az négy zenemű… Ritkán hallani ilyet, de ma este ez történt. Az Óbudai Danubia Zenekar zeneakadémiai hangversenye csak részben volt menetrendszerű: az első rész második felében elhangzott egy zongoraverseny. Ám az azt megelőző darab nem felvezetésként szolgált, mint megannyi koncerten. Bartók Táncszvitje közel sem felvezetés. A Táncszvit és Stravinsky Capricciója után úgy éreztük, mintha egy teljes koncerten lennénk már túl. Kocsis Zoltán magabiztosan és autentikusan vezényelte Bartók művét, Fejérvári Zoltán pedig kiválóan és lendületesen zongorázott, ezzel kompenzálva néhány zenekari gikszert.

Kocsis Zoltán (forrás: artiq.hu)

A hangverseny második fele szintén két részre oszlott. Először Debussy Iberiáját hallgathattuk meg, majd Ravel Couperin sírja című művét, melyet maga a szerző és Kocsis Zoltán hangszereltek zenekarra. Mindkét mű krémesen, lágyan szólt, a spanyolos karakterek markánsak voltak. Kiemelkedő pillanatként a Ravel-mű oboaszólóját és az ütősök egész esti munkáját említhetnénk. Négy nagyszerű, egyenlően fontos és egyenlően fontosként is előadott mű. Remek műsor!

Mona Dániel

0 Komment