playliszt

Mit kell tennünk, ha a világ élvonalbeli zenészeivel szeretnénk kávézni és beszélgetni délután, vagy ha legszívesebben a színpadról, testközelből hallgatnánk végig a koncertjeiket? Hogyan került fel Kaposvár a világ kulturális térképére, és hogyan alakul át minden évben pezsgő fesztiválvárossá? Mit keres egy koncerten Vivaldi és Piazzolla, és miért jelent meg a fellépők közt az Erkel Ferenc Kamarazenekar? A Kaposfest előkészületeiről Bolyki György fesztiváligazgatóval beszélgettünk.

És most nem a Zeneakadémia ősszel induló kamarazene fesztiváljának alcímére gondolok, hanem arra, hogy a Concerto Budapest múlt hétvégi hangversenyén (pontosabban hangversenyein) két szerző egy-egy műve csendült fel: az első félidőben egy első - bár a megjelenés dátuma miatt másodiknak nevezett -, a másodikban vagy, ha úgy tetszik, utolsóban pedig egy utolsó. A két szerző Chopin és Beethoven…

A Zeneakadémia legfelső emelete, a Kupola egykoron - boldogult akadémista koromban - nagy dolgok szem- és fültanúja volt. Ha az esti órákban már nem tanteremként vagy énekkari próbateremként funkcionált, a kísérletező kedvű akadémisták előszeretettel itt prezentálták aktuális mániájukat, a zongorista például olyan darabokat hozott ide, amit a főtárgy vizsgára "nem mert volna"; a zeneszerző pedig itt végre akcióművésszé válhatott. Úgy emlékszem, hogy a Kupola abban az időben nem is volt hivatalos koncerthelyszín. Az elmúlt hét szombatján némi izgalommal kapaszkodtam fel az ötödik (?) emeletre. Amióta ugyanis megnyílt a felújított Akadémia, ilyen magasra még nem merészkedtem. A kupolatérre rá se lehetett ismerni, ami - óh, nosztalgia - azért egy kicsit fájt.

Figyelj, Pali, nem tudok elmenni a péntekire. Elmész? El. A szombat délelőttire meg mehetnénk együtt. Jó, simán, ha intézel jegyet. Hisz ismersz, persze, hogy intézek. Estire ráérsz? Sajnos nem, azt egyedül kell megcsinálnod. Rendben, de akkor utána együtt átbeszéljük az egészet, jó? OK. - Baráti Kristóf és Würtz Klára három koncertje, Beethoven összes hegedű-zongora szonátája a Zeneakadémián…

A Kobajasi-hatás nemcsak a zeneszerető közönség, de a komolyzenétől idegenkedők számára sem ismeretlen jelenség. Ezt a hatást élhettem át testközelből a Nagyteremben, ahol Kobajasi a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarával Csajkovszkij Vonósszerenádját próbálta (énekelte, táncolta, játszotta, vezényelte és alkotta újra…). A próba után a VII. szimfóniáról, Magyarországgal való kapcsolatáról és a karmesterek felelősségéről is beszélgettünk.