playliszt

Szokatlan nemtetszés-nyilvánításoknak lehetett tanúja a dicső múltú Theater an der Wien

Kapott hideget is, meleget is Mozart remekművének (1786) legújabb színre állítása. Míg a Marc Minkowski vezényelte Les Musiciens du Louvre Grenoble és Arnold Schoenberg Chor nagy bravókban részesült, addig Felix Breisach rendezésére a közönség hangos búú-orkánja zúdult. Ez az enyhén szólva felemás produkció mégis érdemes a figyelmünkre, mivel a kiváló szólista gárdát három magyar énekes - Baráth Emőke, Kálmán Péter és Nagy Zoltán - is erősítette.

Ezen a héten nem egy koncertet vagy egy művészt szeretnék ajánlani és bemutatni, hanem azt a könnyűzenei műfajt, amelyet igencsak érdemes komolyan venni. Ez pedig a jazz. Mégpedig azért esett őrá a választás, mert 2011 óta április 30-án Nemzetközi Jazz Napot rendeznek szerte a világban, koncertekkel ünnepelve azt, hogy a műfaj aktívan köztünk él és virágzik.

Van az úgy, hogy egy darabot a legjobb előadó sem tud megmenteni attól, hogy rossz legyen, s van úgy is, hogy egy remekművet még egy tökéletlen előadás sem ronthat el. Szerencsére a Zeneakadémia április 25-i koncertjén kiváló előadók társultak remekművekhez, Sosztakovicsnak itt-ott mégis fokozottan be kellett vetnie magát…

Eötvös Péter Senza Sangue című operájának premierjére készülnek a New York-i Filharmonikusok: a művet a zenekar Alan Gilbert vezényletével koncertszerű előadáson szólaltatja meg május 1-jén Kölnben. Az Eötvös-féle pszichothriller, mely Alessandro Baricco 2002-ben megjelent kisregényén alapul, eredetileg a Kékszakállú párdarabjának készült. Bár a New York-iak Schubert "Befejezetlen" szimfóniájával játsszák egy koncerten a művet, hamarosan Eötvös elképzelése is megvalósul - a 2016-os színpadi premieren a Kékszakállúval együtt vezényelheti a darabot Avignonban, Franciaországban. Az új opera egyik próbájának szünetében a zeneszerző a New York Timesnak a mű születéséről és a műfajjal való kapcsolatának izgalmas fordulatairól is mesélt.

Többször feltették már nekem a kérdést, mi lenne az a zene, amelyet elsőként mutatnék meg egy laikus, ez idáig komolyzenével nem foglalkozó embernek, hogy megismerje, esetleg megszeresse azt. A válasz hosszas töprengés után sem volt egyértelmű számomra. Mivel, vagy hol érdemes kezdeni? Talán barokk vagy épp romantikus zenével? Egyáltalán vokális vagy instrumentális műfajjal? Azt hiszem, Vladimir Ashkenazy és a Philharmonia Orchestra április 20-i koncertje segített a válaszadásban.