playliszt

Mit tehet a koncertszervező annak érdekében, hogy megteljen a hangversenyterem? Nos, elővehet unalomig játszott slágerműveket, meghívhat méregdrága sztárelőadókat vagy folyamodhat valami más, kreatív módszerhez. A Zeneakadémia egyik idei ötlete a "legendás koncertek" sorozat, melynek keretében olyan nevezetessé vált nagytermi hangversenyeket elevenítenek fel, mint Bartók és Pásztory Ditta búcsúkoncertje, a II. világháborút követő első zeneakadémiai hangverseny vagy Kodály 1918. május 7-i szerzői estje. Az utóbbi koncert "újrajátszására" december 16-án, Kodály születésnapján került sor.

Szeptember 26. körül Bartók halálának hetvenedik évfordulójától volt hangos a zenei sajtó - ünnepi hangversenyek, ülések, beszédek tömkelege, és nem utolsó sorban a Bartók-összkiadás elindulása is e hétvégén történt. Mindez a Nemzeti Filharmonikusok koncertjével kezdődött a Müpában péntek este.

A nyári uborkaszezonban is érdemes emlékeznünk Európa legnagyobb fesztiválja, a Bécsi Ünnepi Hetek múlt havi, kiemelkedő eseményére: a német színház "rettenetes asszonya", Andrea Breth Bartók Béla operáját, A kékszakállú herceg várát (1911) rendezte meg a Theater an der Wien-ben azzal a színházi kifejezőerővel, amelyben e remekműnek csak ritkán van része. Juditot a kiváló francia mezzoszoprán, Nora Gubisch alakította, aki Breth máig emlékezetes - Nikolaus Harnoncourt vezényelte -, grazi Carmen-rendezésének (2005) címszereplője is volt. A Kékszakállút Bretz Gábor énekelte olyan szép hanggal és attraktív színpadi jelenléttel, hogy hajlamosak vagyunk kijelenteni: ő nemcsak hogy ma talán világviszonylatban is e szerep leghitelesebb alakítója, hanem a mű százéves hazai történetében is az egyik legkiemelkedőbb Kékszakállú. A posztimpresszionista Bartók-partitúrát a Gustav Mahler Jugendorchester remek fiatal muzsikusai izzították fel mesterük, Kent Nagano lenyűgözően intenzív vezénylete alatt.

Az igazsághoz tartozik, hogy a Bartók-egyfelvonásos után, az est második felében Andrea Breth jócskán próbára tette a közönség türelmét. Akik azonban nem restelltek a félelmetesen okos rendezőnővel tartani erre a lelki kalandra, azok nem mindennapi katarzist élhettek át a Theater an der Wien több mint kétszáz éves (Beethovent is látott!) nézőterén. Ám erről majd később. Merthogy türelmünk próbatétele már A kékszakállú herceg vára elején elkezdődött…

A három Abbado, avagy Bretz Gábor sikere a Teatro Comunale színpadán

Akit a jó sorsa múlt héten az észak-olaszországi Emilia-Romagna tartomány székhelyére vetett, az mindjárt három Abbadóval is "találkozhatott". Közülük a legkiemelkedőbb, Claudio, korunk nagy karmestere sajnos koporsóban feküdt (megejtően kisméretűben) Bologna egyik legősibb temploma, a Santi Vitale e Agricola közepén felravatalozva. Fia, az elhunyt művészhez megszólalásig hasonlító Daniele Abbado színházi és operarendező olyan fontos személyiségek részvétnyilvánítását fogadhatta - a halott előtt tisztelgő százak között -, mint Giorgio Napolitano köztársasági elnök, Romano Prodi ex-miniszterelnök vagy éppen Stephane Lissner, a milánói Scala intendánsa.